Ezekben a napokban Szent Máté evangéliumának szavait Punk M. Gemma apátnő élete magyarázza mindazok számára, akik ismerhetik őt az érdi ciszterci monostorból, és vele együtt adnak hálát elöljárói szolgálatának hatvanöt évéért, valamint apátnővé benedikálásának negyvenedik évfordulóján.
Az Úristen magyar földön talált rá mint értékes kincsre, ékkőre (Gemma), hogy elrejtse a monasztikus élet termőföldjében. Ebben a környezetben mutatta meg neki, hogy felette érzett örömében Fia által mindenét odaadta érte (vö. Róm 8,32), s hogy közreműködésével „veszi birtokba” annak a mintegy harminc szerzetesnőnek az életét, akik az ő vezetésével éltek-élnek az Úr szolgálatának iskolájában (vö. Regula, Prológus).
1946. december 17-én a háromszáz év szünet után újjáéledt magyar ciszterci nővérközösség tagjai Gemma sorort választották meg elöljárójuknak. Apátnővé benedikálása titokban és „éjnek idején” (vö. Jn 3,2), 1971. december 15-én történt, a pannonhalmi szociális otthon egy cellájában. Endrédy Vendel zirci apát ekkor nagyböjti mellkeresztjét helyezte „vállára” elöljárói jelvényként, amelyet azóta is hittel és méltósággal visel, mint az újjászületés forrását.
Ez a kereszt Krisztus keresztje és egyben az élet jele, mert a kommunizmus szándékát – a szerzetesi élet kiiktatását Magyarországon – felülmúlta a kegyelem. Endrédy apátnak ugyanis eszébe jutott: joghatósága van e beiktatásra, amely egyben egy új önálló apátság születését is jelentette a diktatúra kellős közepén. Így lett a nagyböjti kereszt húsvéti forrássá.
Gemma apátnő elöljárói kiválasztása úgy történt, mint Dávidé: a testvérek közül a legfiatalabbat hívta meg az Úr (vö. 1Sám 16,11). A nővérközösség az alapítástól fogva – egy nap szünet nélkül –, 1946-tól pedig az ő vezetésével énekli Dávid énekét, a zsoltárokat. Gemma apátnő az imában a közösség élén áll, a nővérek mögé sorakozva végzik köteles szolgálatukat (Regula, 16. fejezet). A közösség vezetőjeként méltósággal és lelki nyugalommal éli meg annak magányát, hogy neki mindenki előtt és „közvetlenül” kell az Úr előtt lennie, különösképpen azóta, hogy alapító atyjuk, Naszályi Emil atya 2002 őszén meghalt.
A kommunizmus idején nővértársai Gemma sorort nem szólíthatták apátnőnek, ezért édesanyának hívták, és ez a név a rendszerváltozás után is „rajta maradt”. De nemcsak rajta maradt, hanem megtelt tartalommal: ő maga is az egyház anyai mivoltának megjelenítője lett környezetében. Nemegyszer voltam tanúja annak, hogy azok az emberek, akik nem ismerték, csak nővértársaitól hallottak róla, amikor meglátták a zsolozsmázó közösséget, az imádkozók szinte egyforma sorában azonnal rámutattak arra, akiről már hallottak, és kérdezték: Ugye, ő az édesanya? Az érdligeti Regina Mundi-apátság templomába járó hívek pedig – köztük nyolcvanéves férfiak, munkások és értelmiségiek is – csak ekként szólítják vagy beszélnek róla maguk között: az édesanya. Így lett Gemma apátnő, az Érdligeten elrejtett kincs, e városrész édesanyja.
Szolgálatának kiemelkedő jubileumán – azt hiszem – sokak nevében kívánhatom, hogy az evangélium és a regula tanújaként-magyarázójaként szentségben és igazságban járhasson azok előtt, akiket az élet útján vezetnie kell. S mindehhez továbbra is társuljon a jelmondatában szereplő és egész életét átszövő bátorság!
