Az elmúlt években többször előfordult, hogy a január melegebb volt, mint az azt követő időszak. Nem szívesen jósolnék hosszú távra, de még megtörténhet, hogy egy január végi fordulat után kemény, hideg február következik. A hosszú távú időjárás-előrejelzésnek ma még igen erősek a korlátai, ennek ellenére vannak vakmerő prognózisok: tavaly ősz elején olvastam olyan cikket, amelyben német és orosz meteorológusokra hivatkozva rendkívül zord telet jósoltak Európában. Bár, ha egy kellő mennyiségű és minőségű adattal dolgozó, matematikai és numerikus eszközökkel felszerelt, professzionális laboratóriumban a hosszú távú (többhetes, hónapos) prognózisok készítésénél figyelembe veszik a lassabban változó felszíni kényszereket is – mint például az óceánok felszínhőmérséklete –, akkor bizonyára nem lőnek annyira túl a célon, mint ahogyan az idézett cikkben tették.
Teleink általában meglehetősen változékonyak. Az ideihez hasonló időjárás (amennyiben a február is enyhe lesz) az elmúlt harminc évben 1989/1990, illetve 2006/2007 telén fordult elő: ezekben az években gyakorlatilag nem is esett hó. Magyarországon a hosszú távú meteorológiai mérések megkezdése óta 1990 januárjában volt a legmelegebb: a hőmérséklet 1990. január 30-án a kora délutáni órákban az országban több helyen is meghaladta a 15 Celsius-fokot. Ha időben távolabbra tekintünk, akkor 1950/1951 tele volt hasonló – erre az idősebbek még emlékezhetnek. Az imént említett teleken a Balaton például egyáltalán nem fagyott be. 1989/1990 telén, amikor nemcsak nálunk, hanem Nyugat-Európában is mindenütt nagyon enyhe volt az idő, az észak-amerikai Alaszkában rekordmennyiségű hó esett. Ezt csak az idei szárnyalta túl. Enyhe teleinknek voltak és vannak veszélyei: a korai rügypattanás után még egy kisebb fagy is jelentős károkat okozhat a mezőgazdaságban, és a kártevők is jobban elszaporodhatnak. De voltak zord teleink is: talán még sokan emlékeznek arra, hogy 1987 januárjában egy kétnapos, kiadós hóesés utáni derült éjszakát követő január 13-ai hajnalon mínusz 30 fok alá süllyedt a hőmérséklet. 1995/1996 tele is nagy hideget hozott, amely megtisztította a felesleges kártevőktől a természetet és a termesztett kultúrákat egyaránt. A néhány napos, egy-két hetes hosszúságú, úgynevezett téli napos időszak (amikor a levegő hőmérséklete nappal sem haladja meg a nulla Celsius-fokot) a mi éghajlatunkon elvárható esemény, de ha kimarad, vagy rövid ez az időszak, az még megfelel az időjárás természetes változékonyságának.
A gond inkább abból származik, hogy a média szerint manapság szinte minden időjárási esemény rendkívülinek számít, az is, ami nem az, s ezzel mintegy azt sugallják, hogy egyfolytában „tűrhetetlen”, ami történik, pedig sokszor éppen a tűrés, az alkalmazkodás a megoldás. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy napjaink társadalma sokkal érzékenyebbé vált az elemi csapásokra, a káros időjárási eseményekre. Az utóbbi negyven-ötven év civilizációs változásai egyrészt közvetlenül hatottak a környezeti feltételekre, rongálták azokat. Másrészt az ember ma sokkal inkább ki van téve a civilizációs kényszerekből származó változásoknak, mint akár ötszáz vagy ezer évvel ezelőtt. Gondoljunk csak a mintegy háromszáz évig tartó „klímaoptimumra” a középkorban, vagy az azt követő úgynevezett kis jégkorszak Európájának sikeres társadalmaira.
