A hercegprímás imádságos alakját Babusa János szobrászművész az Új Ember Kiadó Mindszenty-albumának képei alapján mintázta. Művéről így nyilatkozott: „Egy ilyen egyházi személyiséget csak vallásos átéléssel lehet megérteni és művészileg megfogalmazni. Éppen attól nagy feladat ez, hogy önkényes művészi mondanivaló helyett mindazt közvetíteni tudjam a műben, amit Mindszenty József szelleme minden hívő számára jelenthet.”
Nem lehet lelkesedés nélkül írni arról az ünnepről, melyet a szobor megáldása köré szervezett a helyi egyházközség. A zsúfolásig megtelt templom láttán Takács Nándor püspök felidézte gyermekkori élményét, amikor egy alkalommal, a Boldogasszony éve keretében, a hercegprímásnak ministrálhatott. A szentmisén érződött a régóta dédelgetett terv beteljesülésének izgalma. Ezt tükrözte a népes papi részvétel, a testvéregyházak képviselői és a városatyák jelenléte, a fiú ministránsok és a Mária-lányok népes koszorúja, a Mindszenty József Általános Iskola ünneplőbe öltözött diákjai, a sok család és minden korosztály lelkes részvétele. Az ünnepi menet a szentmise végeztével Máriát dicsérő énekkel vonult a templomkertbe, a kis dombra állított emlékmű köré. Salamon György festőművész remekműnek nevezte Babusa János alkotását, olyan kőszobornak, amelyben egységet alkot tartalom és forma, amelynek kisugárzása és vonzereje van. Megtudhattuk, hogy sokan faraghattak rajta, mert az alkotás folyamatát közönségtalálkozók kísérték, és ilyenkor még az óvodásoknak is megengedte a művész, hogy néhány jelképes vésetet üssenek rajta. A szoboravatón részt vevők szemében látott lelkesedés és öröm elárulta, hogy a közösség megszerette és befogadta ezt a szobrot. A néhány hivatalos koszorú szinte eltűnt a sok egyénileg hozott virág között, a beszédek is eltörpültek az imádsághoz és az énekléshez képest. Isten szolgája megimádkoztatta az ő tisztelőit, ahogy az életében tette, és ahogy a szobor talapzata is hirdeti: „Ha tehetném, a fővárosban és az országban küszöbről küszöbre járnék, és úgy kérnék minden családot: engesztelő lélekkel Magyarországért ereszkedjenek térdre.” Az ünnep végén felvételről még a hercegprímás hangja is megszólalt, sokan megkönnyezték: „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról. Ezeknek a faleveleknek, a vihar akármennyire tépi őket egymástól, szeretetben mindig jobban kell közelíteniük egymáshoz…” A budaörsiek teljesítették néhai plébánosuk, Szentgyörgyvölgyi Zoltán végakaratát, a róla nevezett alapítvány áldozatos munkája nyomán. Annak, aki szeretne osztozni ebben az örömben, és szeretné látni ezt a gyönyörű szobrot, érdemes még a közeli hetekben elzarándokolnia Budaörsre, hogy a templomkert mellett, a Mindszenty-iskola aulájában megtekinthesse a szobor alkotása közben készült pillanatképeket.
