Fotó: Merényi Zita
Az ünnepi esemény szentmisével kezdődött. Prédikációjában Kovács Zoltán főcelebráns Lukács evangéliumának azon szakaszához fűzte gondolatait, amikor Gábriel angyal Isten küldötteként hírül viszi Máriának Jézus születését (Lk 1,26–38). Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora az evangélium egyik legszebb részének nevezte az angyali üdvözletet. Mária válaszolt az isteni hívásra, és nekünk: ennek a válasznak köszönhetjük, hogy Krisztus-hívőként itt lehetünk, hálát adhatunk Istennek, imádkozhatunk, és reménykedhetünk a kegyelemben, amely Mária egész életét formálta.
A szentmisét követő könyvbemutató moderátora Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője volt. Kovács Zoltán, a kötet lektora ismertetőjében elmondta: Horváth Zoltán könyve már a címével magával ragadja az embert. Aki olvasni kezdi a kötetet, azonnal rájön, hogy nem valami felületes, megszokásból gyakorolt magánájtatosság vezérelte a pap szerzőt, hogy papírra vesse a Szűzanyához fűződő érzéseit, hanem a keresztútról érkező ember mély, forró szeretete és hálája sugárzik a sorokból, a szenvedés kohójában megacélozott lélek köszönetmondása. Erre a kalandra hív a Jóisten minket, hogy társai legyünk Horváth Zoltánnak a gyógyulás kegyelméért kifejezett hálaadásban, örömben.
A mariológus hangsúlyozta: Mária fontos szereplő egy pap életében. Nem érzelgős gyengédségpótlék, dekoratív díszítés, hanem egy Istennek szentelt férfiember életének, szolgálatának személyes segítője és kísérője. Ez sugárzik át Zoltán atyának e tanúságtételén. A kötet lektora felidézte Ferenc pápának két évvel ezelőtt a papokhoz intézett szavait: a Szűzanya nélkül nem haladhatunk előre papságunkban. Ez nemcsak a papokra, hanem a keresztény hívőkre is igaz. Ahhoz, hogy könnyebben megérezzük őt, meg kell szólítanunk, és ehhez óriási segítséget jelent Horváth Zoltán atya most megjelent szép kötete.
Kovács Zoltán a termésért való hálaadáshoz hasonlította a könyvet: egybegyűjti a gazdag terményeket, Mária csodaszép megszólításait, régit és újat elővéve a kincstárból. Mindezt egy nagy csokorba gyűjtve adja át az újpesti plébános az olvasóknak, mindazoknak, akik meg akarják szólítani a Szűzanyát. Aki lelkileg közel kerül hozzá, az megtapasztalja, hogy egyszerűen a nevét mondani kevés. Istenszülő, Égi Édesanyám, Istennek Szentelt Szűz, a Menny Kapuja, Földi Zarándokutunk Földi Csillaga… – sorolta a címeket Kovács Zoltán, aki azt is elárulta, hogy számára az egyik legkedvesebb megszólítás a Bizalom Édesanyja. A szerelmes embert hozta fel példának, aki becézi a kedvesét, újabb és újabb szép jelzőkkel fejezi ki iránta érzéseit. Egyúttal figyelmeztetett: mielőtt megszólítanánk Máriát, engedjük, hogy elsőként ő szólítson meg minket, ismerjük fel bizalommal és szeretettel édesanyai közelségét.
A kötetben szerepel Láng Ernesztin festőművész hét képe is, közülük az egyiken a Szűzanya, karjában tartva Jézust, mosolyog. A művésznő elmondta: a festmény, amelynek megszületését Horváth Zoltán atya inspirálta, a Szépszeretet Édesanyja címet kapta. Láng Ernesztin gyermeke látható rajta kiskorában, Máriát pedig egy boldog, szép édesanyáról mintázta. Mivel azonban a Szűzanya életében is voltak gyötrelmes drámák – a legszörnyűbb, amikor beteljesedett az agg Simeon jövendölése a szívét átjáró tőrről –, a művész megfestette a keresztre feszítést is. Ez az alkotás is szerepel a könyvben: felül, a kép bal sarkában Jézus a kereszten, szenvedő arccal, de csak mellközepéig ábrázolva, lent, a jobb sarokban pedig a fájdalmas arccal imádkozó Mária. Az egyik festményen Horváth Zoltán is feltűnik, tekintetét reménykedve veti Máriára.
A könyv megszületéséről a szerző, Horváth Zoltán, az Egek Királynéja-templom plébánosa elmesélte: évekkel ezelőtt súlyosan megbetegedett. Az orvosok csak a harmadik próbálkozás után tudták fölébreszteni a kómából. Ezután a Mária Rádióban hallotta az első szentmise-közvetítést, amelyben elhangzott a számára addig ismeretlen ének: „Egek Királynéja, Mária, segíts! Jézusnak szent anyja, segíts! Ó, segíts mirajtunk, kik hozzád sóhajtunk, Mária, segíts!” Ettől kezdve mindennap fohászkodott az Egek Királynéjának közbenjárásáért. Elhatározta, hogy ha a Jóisten kegyelméből egyszer majd meggyógyul, köszönetet mond Máriának, mégpedig egy könyvvel, mert az ő nevét hívta segítségül. Rengeteg kutatómunka előzte meg a kötet elkészültét. Összesen 1177 Mária-megszólításunk van, de Zoltán atya harmincegyet szándékosan kihagyott a sorból, mert ezek teológiailag félreérthetők lettek volna. Lektorként pedig Kovács Zoltán is kihúzott tizenöt megszólítást.
A szerzőben a könyv írása közben többször is felvetődött a kérdés, vajon be lehet-e fejezni ezt a munkát valaha? Három nappal a könyvbemutató előtt Horváth Zoltán találkozott egy Máriára vonatkozó újabb megszólítással: Sáron Rózsája. Sáron Gyönyörűsége, Sáron Kertje szerepel a könyvben, de Sáron Rózsája nem. Ez válasz is a kérdésére. Horváth Zoltán a könyv mottóját Izajás prófétától vette: „Neveden szólítottalak: az enyém vagy” (Iz 43,1). Hozzátette: ha ismerjük Mária nevét, akkor a miénk. „Szólítok, kopogtatok Mária ajtaján, ő pedig, mindannyiunk édesanyja, válaszol, közbenjár értünk, segít nekünk.”
Zárszavában Kuzmányi István hangsúlyozta: a könyv említést tesz arról, hogy Ferenc pápa visszahozta Csomóoldó Boldogasszony tiszteletét. Jorge Mario Bergoglio 1986-ban, németországi teológiai tanulmányai során találkozott az augsburgi Sankt Peter am Perlach templomban látható kegyképpel, melyen Szűz Mária éppen kioldja a csomókat egy hosszú, fehér szalagon. Kiadónk igazgatója elmondta: gyakran szembesülhetünk azzal, hogy a családban, a munkahelyen előfordulnak nehezen megoldható problémák, és jó, ha ilyenkor a Szűzanyához fordulunk, aki nagyon kedvesen, tapintatosan, mint egy igazi édesanya, segít nekünk kioldani életünk csomóit.
A könyvbemutatón Forstner Bertalan, a helyi plébániai képviselő-testület elnöke imádságokat, a Szűzanyát megidéző verseket olvasott fel a könyvből, Faragó Ákos orgonaművész pedig többek között Liszt Ferenc Máriáról szóló zeneműveit játszotta. A zenés Mária-áhítat keretében zajló könyvbemutatót dedikáció zárta.
