Emmauszi úton – a zuhogó esőben is

Erről szól helyszíni riportunk is. Fél órával a délelőtti kezdés világhálón is közzétett időpontja előtt értem partot zuhogó esőben a komppal Visegrád felől jövet és átázva, átfázva egyenesen a plébánia kapujában lévő információs pulthoz tartottam, ahol esernyősen, esőkabátosan tudakozódtam, hogy vajon Balás Béla kaposvári püspök (ősi becenevén: Beton atya) előadása nem késik-e majd az eső miatt, és vajon most is a plébánia udvarán lesz-e. Mert titokban örültem, hogy bizonyára rendhagyó és különleges képeket fogok készíteni az újság számára a színes esernyős tömegről. Egy nagyon fiatal lány kissé értetlenül nézve rám arról tájékoztatott, hogy Balás Béla püspökről ő még nem hallott, nincs az idei lelkigyakorlat szereplői között, de a „Beton atya” tízkor beszél majd az ifjúsághoz a templomban.

Mivel 2008 a Biblia éve, Balás Béla püspök előadása is erről szólt. Arról tanított, hogy „nem arra kaptuk a Szentírást, hogy betanuljuk, hogy őrizzük, vagy hogy – mint az országházban vagy Amerikában a bíróságon – esküt tegyünk rá, hanem hogy olvassuk, használjuk, elhasználjuk, ha kell, kivegyük a borítójából, és mindenképpen adjuk tovább. Én már legalább hat Szentírást elnyűttem – mondta. – Nekünk már nem a nagyszülők óriásméretű, aranykapcsos Bibliája kell, hanem egy olyan, amelyet akár egy erdei kirándulás pihenője közben is fel lehet ütni valahol, vagy el lehet hozni Nagymarosra.

A Biblia nem varázsszöveg, amit mindenki elől rejteni kell, hanem amit kötelességünk terjeszteni. A terjesztésben viszont segítségre is lehet szükségünk, mert avatatlan szemek könnyen félreértelmezhetik az „írásokat". Számukra ez olyan lehet, mint a „ferencvárosi bomba”: azt sem tudják, hol a vége, hol az eleje. Ezért van számunkra különösen nagy jelentősége a Szentírás értelmezésének. A püspök hangsúlyozta az egyház jelentőségét a Biblia értelmezésében és közvetítésében: „A magyarázat tudománya, a hermeneutika különösen érdekes és értékes a Szentírás-kutatás segédtudományai közül, ez foglalkozik ugyanis a jelentés és az értelmezés „finomságaival”. A Bibliából való idézgetés tehát nem elég, ezeket bárki betanulhatja és aztán visszamondhatja, az értelmezésnek is kitüntetett szerepe van. Ha felütünk egy valamirevaló szótárat, egyetlen szó vagy kifejezés meghatározásakor legalább húsz különféle változatot közöl. Szakembernek kell lenni, hogy a jelentések közül ki tudjuk választani az odaillőt, az adott összefüggésben a legmegfelelőbbet. Ide tehát nem elég a szótár, ide nyelvtankönyv, nyelvtudás és tapasztalat is szükséges. Ezért nélkülözhetetlen az egyház szerepe a Biblia értelmezésében. Vajon mit tennénk, ha egy házassági fogadalmat húsz különböző módon lehetne értelmezni! Vagy ha az Isten akaratának is húszféle értelmezése lenne? Egy a feladó, tehát egy kell hogy legyen a közösség istenhite is. A Biblia tulajdonképpen az egyház lelki tükre, ezért különösen fontos, hogy jól értsük. – mondta a püspök. – Nekünk, hívőknek valójában mindegy, hogy milyen mély a Vörös-tenger, vagy hogy vajon hol találhatók Noé bárkájának a maradványai az Ararát hegyén. A Biblia ugyanis nem egyedül a nyugati társadalom mérnöki pontosságot követelő tudósainak van írva. Nekik azt mondhatnánk, hogy ha Káint keresed, ne a földben kutass porladozó csontjai után, hanem nézz a tükörbe!

Kerényi Lajos piarista szerzetes szokásos szívélyességgel hívta az ifjúságot közel az oltárhoz, majd így kezdett mondanivalójához: „Szentlélek Úristen segíts, hogy lássuk az összefüggéseket, és fohászkodjunk az Úrhoz, hogy ne legyünk lekvárok, amikor úgy találjuk, hogy olyan szürke minden!" A tizen- és huszonévesek pedig csüngtek minden szaván. Minden szavát magukkal viszik – ahogy a napi forgatókönyv elmondásakor mondták a szervezők a hangszóróba – a Kerényi Show-nak.

A bibliai fakultáció most is a református templomban zajlott. Az eső ellenére roppant olajozottan mentek az események, a templom előtti találkozó is a kiscsoportos foglalkozások vezetőinek. Csak a véradás csúszott egy kicsit, mivel az fedett helyen kell hogy történjen, s egy ideig minden terem foglalt volt. Az egyik résztvevő, Leitner Pál diakónus, volt pannonhalmi bencés diák – egy bakonyi faluból – Pápateszérről jött lányával, feleségével és két közepes méretű buszra való résztvevővel, akiket ő maga vezetett ide. Ők rendszeresen járnak ide, és községükből egyre többen követik őket.

Ternyák Csaba egri érsek volt a délután fő vendége, és a fiatalok arcán leplezetlen volt a lelkesedés, hiszen az emlékek még frissek a nyárról: a sydney-i katolikus világtalálkozóval párhuzamosan megrendezett felejthetetlen Magyar Sydney-nek Eger adott otthont, és az érsek is végigjárta a várost és a helyszíneket: elvegyült és együtt énekelt az ifjúsággal. Lám, a résztvevőket megpróbáló eső nem oltotta ki a lelkesedést, és az eső el álltával a plébánia udvarán összegyűlt a hazánk minden tájáról ide zarándokló katolikus fiatalság. Az érsek a következőképpen nyitotta meg a nagymarosi találkozót záró szentmisét: „Csak akkor tudunk sikeresen tanúskodni Krisztusról, ha rájövünk, hogy ő nem egy elvont, absztrakt fogalom, hanem egy velünk élő személy. Ezért fontos számunkra az emmauszi tanítványok tapasztalata. Azért lángolt a szívük, mert Jézus szeretete lobbantotta lángra bensőjüket.” Ezzel a találkozó mottójára utalt az érsek: „Úgy-e lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?” (Lk 24,32)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..