Fotó: Kovács Ágnes
A megemlékezésen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Pásztor Károly nyugalmazott plébános, Szenes István, Pócspetri jelenlegi plébánosa, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, Simon Miklós országgyűlési képviselő, Tamás György, Pócspetri polgármestere, Zsigmond Attila Endre iparművész, továbbá számos más egyházi és közjogi méltóság. Homíliájának bevezető részében Veres András visszatekintett a 90-es évekre. Ekkor már Pócspetriben is megemlékezhettek az évtizedekkel korábbi eseményekről, amikor az egyházi iskola államosítása ellen tiltakozó lakossági tüntetésen egy rendőr az életét vesztette, majd az ezt követő koncepciós perben többeket elítéltek.
Akadt, aki a 90-es évek végén azt kérdezte: Miért kell minden évben megemlékezni ugyanarról az eseményről? A fájdalmas dolgokat nem szívesen idézi fel az ember, s talán abból is táplálkozott ez az ellenállás, hogy a helybeliek évtizedeken át megannyi megaláztatáson mentek keresztül, éppen ezért nehéz volt számukra, hogy hálaadó módon emlékezzenek.
A püspök hangsúlyozta: elmúlt az idő, amikor azt hirdették, hogy a múltat végképp el kell törölni. A múltra emlékezni kell, mert aki nem ismeri, az a jelenben és a jövőben sem tud emberi módon élni. A történelemnek mindnyájunk számára egyfajta okulásul kell szolgálnia. Azért is kell emlékeznünk, mert akik elszenvedték a terrort, megérdemlik, hogy újra és újra megköszönjük bátor helytállásukat. Példájukat követve nekünk is törekednünk kell arra, hogy kiálljunk az igazság mellett a mindennapokban. Az akkori események résztvevői nem akartak hősök lenni, a lelkiismeretük hangját követve lettek azzá. Ezért is kell évről évre felidéznünk, ami velük történt.
Az 1948-as eseményekről sokáig nem volt szabad beszélni. Amikor a politikai hatalom megpróbálja rákényszeríteni az emberekre a felejtést, annak maradandó nyomai vannak, és egészen biztosan torzulást, fájdalmat okoz az egyén és a közösség életében is. Nem szabad felejteni – nyomatékosította Veres András. – Azért kell minden évben emlékezni, hogy képesek legyünk a megbocsátásra. A Szentírás azt tanítja, hogy az irgalmas Isten nemcsak megbocsátja, hanem el is felejti az ember bűneit. Mekkora a különbség Isten és az ember között! Isten irgalmas szívű, megbocsátó, míg az ember számontartja az őt ért sérelmeket, és sokszor nem is akarja elengedni őket. Mennyi házasság megy tönkre amiatt, hogy a házastársak nem tudnak igazán megbocsátani egymásnak! A szomszédok, a testvérek képesek évtizedeken keresztül haragot tartani egymással. Ahol az ember nem tud Istenhez hasonlóan irgalmas szívű lenni, ott pokollá válik az élet.
Isten kitárja a szívét mindenki, még a bűnös ember felé is. Az Egyház arra kapott küldetést, hogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdetve mindenkit a megbocsátás gyakorlására buzdítson. Isten maga az irgalmas szeretet, ez a természetéhez tartozik. Szükségünk van Isten kegyelmére, hogy amikor az ember nem tud megbocsátani, Isten segítségével mégis képes legyen rá. Csak így nevezhetjük magunkat Isten gyermekeinek. Arról ismerjenek meg bennünket a világban, hogy megbocsátók, irgalmas szívűek vagyunk! Akkor nem hiábavalók az 1948-as eseményekről szóló megemlékezések – zárta homíliáját Veres András püspök.
Pócspetriben 1948. június 3-án a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak az emberek, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr igyekezett megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.
A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom további tizennyolc embert különböző vádakkal szabadságvesztésre ítélt, és lényegében az egész falut meghurcolták. A történtek miatt Pócspetrin egészen a rendszerváltásig rajta maradt a „rendőrgyilkos” bélyeg.
A faluban történt eseményekről Ember Judit rendező 1983-ban dokumentumfilmet készített, amelyet akkoriban betiltottak. Az alkotást először 1989-ben láthatta a közönség. A rendszerváltás idején, 1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az egykori ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst fölmentette a vád alól, és hatályon kívül helyezte négy másik vádlott ítéletét is. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján bűncselekmény hiányában további két vádlottat mentett föl. Királyfalvi Miklós segédjegyző földi maradványait 2017 júliusában kihantolták korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról, és Pócspetriben helyezték örök nyugalomra.
A szeptember 17-én tartott hálaadó szentmise után megemlékezést tartottak a polgármesteri hivatal előtt. Ekkor leplezték le az emlékhelyet jelölő sztélét.
Tamás György polgármester a beszédében elmondta: a rehabilitációs folyamat Ember Judit dokumentumfilmjének bemutatásával kezdődött. A perújrafelvétel elégtételt jelentett a hősöknek és a megtorlást elszenvedő település lakóinak. A helyi általános iskola később fölvette Királyfalvi Miklós jegyző nevét. A település számára sokat jelentett az is, hogy újra egyházi fenntartásba került az iskola és az óvoda. A folyamathoz hozzátartozik, hogy ápolják a kapcsolatot a koncepciós perben elítéltek családtagjaival.
Radnainé Fogarasi Katalin a megemlékezésen elmondta: Pócspetri felkiáltójel, szimbólum, hiszen az itteni események az erőszakos kommunista államhatalom kiépítésére hívják fel a figyelmet. Az itt felállított sztélé, amely az országszerte több más emlékhelyen elhelyezett alkotások sorába illeszkedik, Zsigmond Attila Endre művész tervei alapján készült.
Végül Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy Pócspetri népe belerokkant a megfélemlítésekbe, évtizedeken át kiközösített falu volt, a mostani elismerés azonban igazságtétel az áldozatoknak és rokonaiknak, s kései, utólagos köszönet.
A megemlékezés végén leleplezték a sztélét, majd Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megáldotta a köztéri alkotást.
