Akkor várunk valakire reménykedve, ha szeretet fűz hozzá, és hisszük, hogy ígérete szerint jönni is fog. Jézus-várásunk is ilyen várakozás. Jézusnak két „eljöveteléről” szól a Biblia. Az első a názáreti fogantatás és a betlehemi születés, a második pedig az úrjövet a világ végén. A keresztény advent hangulata főképpen Jézus első eljövetelére irányul. Abban a meggyőződésben megyünk a hajnali sötétben a rorátékra, hogy nemsokára eljön a karácsony, és eloszlik a sötétség, mert belép világunkba Jézus, a világ világossága.
A mai evangélium viszont Jézus második eljöveteléről beszél. Ennek az eljövetelnek az időpontjáról ő maga mondta, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya” (Mk 13,32). Ha sem az angyalok, sem a Fiú nem ismeri ezt az időpontot, akkor biztosan nem ismeri senki más sem. Ez így jó, mert ha nem tudjuk, hogy mikor jön az Úr, akkor igyekszünk majd bármely pillanatban készen állni fogadására.
Erre buzdít Jézus, amikor arra int, hogy virrasszunk, imádkozzunk, és ne „nehezedjen el” a szívünk. „Pacsirtaszív” kell nekünk, magasba szálló és röptében is éneklő szív. Akadályozza ezt a repülést a tobzódás és a részegeskedés, de nemcsak ez, hanem „az élet gondjai” is! Gondok szállnak ránk mindenhonnan. Ne engedjük, hogy rátelepedjenek a szívünkre! „Bízzátok Istenre minden gondotokat, mert gondja van rátok” – mondja Szent Péter (1Pét 5,7). Akkor majd nem kell rettegnünk Jézus második eljövetelekor sem.
Jézus újra eljön a világ végén, de mindegyikünk számára eljön halálunk óráján is. Imádkozzunk, hogy ekkor olyanok legyünk, hogy önkéntelenül is kövessük Jézus felszólítását: „Egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közel van a ti megváltástok” (Lk 21,26). Az „egyenesedjetek fel” szavakkal fordított görög kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „húzzátok ki magatokat”. Ha szerető alázattal leborulunk a betlehemi kisded jászla előtt, hálás örömmel húzhatjuk majd ki magunkat, amikor második eljövetelekor felénk tárja karjait a feltámadt Krisztus.
