A Jézus Szíve ünnepén kezdődő időszakban az egyház még határozottabban szeretné kifejezni, hogy szereti, megbecsüli, tiszteli papjait, büszke rájuk, s hálával ismeri el lelkipásztori munkájukat, életük tanúságtételét. A hívek imádságaikkal fejezhetik ki, hogy boldognak, szentnek és örömtelinek akarják látni papjaikat mindennapi apostoli munkájukban.
Papszenteléskor együtt ünnepel és imádkozik az egyház, a katolikus közösségért és a papság szolgálatára meghívottakért. Ez idő tájt tartják szentelési évfordulójukat az ezüst-, arany-, gyémánt- és vasmisés atyák is, akiket az újmisésekkel együtt köszöntenek a hívek és paptársaik. Együtt ünneplik, hogy igent mondtak az Úr hívó szavára. Idén az esztergom-budapesti főegyházmegyében az Istentől származó küldetésre, népének lelkigondozására, vezetésére kapott meghívást Kelemen Imre, Lukács József és Paduraru Iulian, akiket ünnepi szentmise keretében szentelt áldozópappá Erdő Péter bíboros. A szertartáson részt vett továbbá Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek, Udvardy György és Székely János segédpüspökök, valamint a főegyházmegye papsága. A bazilikában a szülőkön, testvéreken, rokonokon, barátokon és ismerősökön kívül ott voltak azok a hívek is, akik a helyi közösségekből kísérték el diakónusukat életük nagy örömünnepére.
A papi szolgálatra méltónak ítélt jelöltek szentelési szertartása előtt felolvasták az evangéliumot. A főpásztor szentbeszédében az Eucharisztiába vetett hit átélésének jelentőségéről beszélt, ami a papi lelkiség alapját jelenti.
A homília után a diakónusok – a teljes odaadást és engedelmességet szimbolizálva – az oltár elé borultak, s a főpásztorral, a papsággal, a hívekkel együtt elimádkozták a mindenszentek litániáját.
A papszentelés leglényegesebb mozzanata, amikor a szentséget kiszolgáló főpap, imádság közben, kézrátétellel átadja a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést az előtte térdelő jelöltnek. Ily módon veszi hatalmába a Szentlélek a kiválasztottat, hogy kellő ereje legyen küldetésének és tisztségének betöltéséhez.
A főpásztor felszentelő kézrátételét követően a paptestvérek is kézrátétellel, majd öleléssel, illetve kézcsókkal fejezték ki elhatározásukat, hogy a felszentelteket befogadják az egyházmegye papi közösségébe. A beöltözés után az új papok kezét a főpásztor megkente illatos olajjal, majd átadta nekik a hívő nép áldozati adományát, a kenyeret és a bort, hogy átváltoztassák Krisztus testévé és vérévé, és fölajánlják Jézus áldozatát az Atyának.
A szentelési szertartás után a felszenteltek együtt miséztek a főpásztorral, majd az új papok Erdő Péter bíborost részesítették első papi áldásukban. Ezt követően az áldást közösen osztották ki mindazokra, akik részt vettek az ünnepi szentmisén, és imádságukkal segítették őket lelkipásztori hivatáshoz vezető útjukon.
A homília után a diakónusok – a teljes odaadást és engedelmességet szimbolizálva – az oltár elé borultak, s a főpásztorral, a papsággal, a hívekkel együtt elimádkozták a mindenszentek litániáját.
A papszentelés leglényegesebb mozzanata, amikor a szentséget kiszolgáló főpap, imádság közben, kézrátétellel átadja a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést az előtte térdelő jelöltnek. Ily módon veszi hatalmába a Szentlélek a kiválasztottat, hogy kellő ereje legyen küldetésének és tisztségének betöltéséhez.
A főpásztor felszentelő kézrátételét követően a paptestvérek is kézrátétellel, majd öleléssel, illetve kézcsókkal fejezték ki elhatározásukat, hogy a felszentelteket befogadják az egyházmegye papi közösségébe. A beöltözés után az új papok kezét a főpásztor megkente illatos olajjal, majd átadta nekik a hívő nép áldozati adományát, a kenyeret és a bort, hogy átváltoztassák Krisztus testévé és vérévé, és fölajánlják Jézus áldozatát az Atyának.
A szentelési szertartás után a felszenteltek együtt miséztek a főpásztorral, majd az új papok Erdő Péter bíborost részesítették első papi áldásukban. Ezt követően az áldást közösen osztották ki mindazokra, akik részt vettek az ünnepi szentmisén, és imádságukkal segítették őket lelkipásztori hivatáshoz vezető útjukon.
