Pedig létezik ám „jó kritika” is, csaknem minden alkotó ember szíve vágya (ez persze nem azonos a szívességből vagy érdekből elkövetett elvtelen ajnározással). S arról se feledkezzünk meg, hogy az önmagunkkal kapcsolatos mérlegelést nevezik mifelénk lelkiismeret-vizsgálatnak. Szóval a kritikától, amelynek szerzője felkészülten, lehetőség szerint pártatlan értékítélettel igyekszik feltárni és elemezni egy-egy emberi mű erősségeit és hibáit, nem kell berzenkedni. Sőt, örülhetünk neki, hiszen segít az okos válogatásban, hogy például az átláthatatlan kulturális és „kulturális” kínálat területén is el tudjunk igazodni, és véges időnk egy részét csakugyan igazi kincsek közelében tölthessük, amelyek emberségünk gazdagodásának lehetnek eszközei. Jó esetben nem amolyan elegáns szamárvezetőről van szó tehát, hanem a mindenkori befogadó bölcs barátjáról: egy megfontolt értékelés olyan színekre, jelentésekre is felhívhatja a figyelmünket, amelyek fölött egyébként talán átsiklottunk volna.
Kultúra & Kritika (röviden: KuK) címen indult útjára az interneten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara esztétika tanszékének kritikai portálja (http://kuk.btk.ppke.hu/). Bemutatkozójuk szerint a honlapot tartalmassá tevő fiatalok (tanszékvezetőjük, Hörcher Ferenc vezetésével) nyilvános szemináriumnak tekintik kezdeményezésüket. A KuK-ban a hallgatók írásai jelennek meg, oktatóik szerkesztői segítségével. Kevéssé szívderítő módon „cégfilozófiának” keresztelt hitvallásuk szerint céljuk egy olyan, hetente bővülő internetes kritikai portál működtetése, mely a kritikaírás gyakorlata során kísérli meg újra felfedezni a kritika eredeti, értékközvetítő szerepét. A KuK-nak az a feladata, hogy rámutasson a művészetek, valamint a filozófia és esztétika területén a legkiemelkedőbb alkotókra és alkotásokra, művészeti jelenségekre. Küldetése a pozitív, de nem a dicsőítő kritika gyakorlása. Kötelességének érzi, hogy érdeklődéssel tekintsen minden olyan aktuális kulturális törekvés felé, mely segít eligazodni az embereknek a hétköznapi életben és a gondolkodás világában. Elsősorban Európa több mint kétezer éves keresztény kultúrájának örökségére támaszkodik, és abból merít: egyszerre fordul kulturális tradíciónk és a kortárs művészek, alkotók és gondolkodók művei felé.
A mai társadalmunkban igen vékony hajszálereken keresztül megnyilvánuló keresztény világ- és emberlátás hitelt érdemlő erősítésének nehéz munkájára vállalkoznak e fiatalok. Figyelemfelkeltő, értékelő írásaikkal annak a hivatásnak tesznek eleget, amelyet a honlap nyitóoldalán olvasható interjúban az esztétika tanszék első vezetője, Jelenits István fogalmaz meg arról, mi az értelmiség feladata: „Hogy legyen. Hogy ne csak a maga fennmaradásáért dolgozzék. Egy résnyivel kijjebb nyissa a látóhatárt az emberek körül. Tegyen valamit a közélet tisztaságáért és az értékek megőrzéséért. A remény, az igazi remény égboltját résnyire meg-megnyithatná az emberek feje fölé.”
