A résztvevők megismerhették a váci egyházmegye tapasztalatait, illetve tematikus kiscsoportokban gondolkodhattak saját egyházközségeik megújításán is. „A megújulás rajtunk múlik, de csak Isten lelke tud segíteni benne” – Kondé Lajos pasztorális helynök e szavakkal köszöntötte a találkozó több mint kilencven résztvevőjét. Szecsődi Péter gödöllői plébános a váci egyházmegye 2004-ben kezdődött megújulásáról beszélt, ami a hagyományos képviselő-testületek helyett az aktív emberek munkatársként való meghívásával és képzésével kezdődött. Ma már van település, ahol négy-öt akolitus is tevékenykedik, és sokan főállásban végzik a feladatot.
A váci megújulási folyamat másik oldalát Mende egyházközség képviselői mutatták be, ahol tucatnyi fő- és mellékállású ember, valamint önkéntes dolgozik a négyezer-háromszáz fős, felerészben katolikus faluért. Az egymás iránti tisztelet és bizalom alapjaira helyezett kapcsolatuk révén csak azt próbálják megvalósítani, amire a teljes település részéről valós igény mutatkozik. „A mennyország közöttünk van, és minél több szeretetet teszünk bele, annál jobban megtapasztalható” – fogalmazta meg mottójukat Szekeres Mihály plébános.
A sok kisközösséggel bíró szentesi egyházközségből Serfőző Levente plébános és munkatársai feltérképezték az egész város igényeit, majd olyan missziós programot dolgoztak ki, amellyel kiléphettek a plébániáról az utcára. A tematikus csoportmunkák során a papok a képviselő-testületek megújításáról, a világiak pedig a plébánián elindítható változások iránti saját felelősségükről beszélgettek. Az összegzésben a jelenlévők a megújulást elsősorban nem szervezési feladatként, hanem a személyes és közösségi istenkapcsolatok javításaként fogalmazták meg. Minden plébániának nyitottá kell válnia, a misszióban eredmény csakis hiteles világiak bevonásával érhető el. A jól működő plébánián sok kis közösségnek kell működnie.
