Amerre a szem ellát, mindenütt víz csillogott, tengerré változtak a nagy kiskunsági legelők. Az erős, olykor viharos szél nem kedvez a megfigyeléseknek, de azért nem panaszkodhattunk, sok madár került a távcső elé. Egy-két víz közé szorított, szárazon maradt legelőn négy túzokkakas állt, nem sokkal később tucatnyi ilyen hatalmas madarat láttunk. Ezek is mind kakasok voltak, és az egyikük a kellemetlen szeles idő ellenére is dürögni kezdett. Ide-oda lépegetett, megfordult maga körül, mintha csak egy nagy fehér labda imbolygott volna a pusztán.
Láttunk néhány füsti fecskét, szegényeket szinte repítette a szél. Délelőtt alig volt napsütés, összezárt az égen a sok kumulusz, de később eloszlottak a felhők, ragyogott a nap, és reméltem, hogy a vizek felett sikerül rovarokat, például árvaszúnyogokat fogniuk. Örvös galambok repültek, majd egy nagy csapat seregély szállt át. Andris sárga billegető hangját hallotta, Gerard egy gulipánt vett észre a távolban. Ugyancsak nagyon messze két gólyatöcs is lépegetett a vízben, de annyira távol, hogy én nem is próbáltam megnézni őket. Útközben találkoztunk Kókay Bence madarász barátunkkal, aki elmondta, hogy kevéssel azelőtt rétisast és egy kékes rétihéját látott. Mezei pacsirta énekelt, miközben a nagy széllel birkózott a magasban, s Ica egy sordélyt is hallott. Közben arról beszélgettünk, hogy április elején vonulnak át Magyarországon az örvös rigók, milyen jó lenne látni egyet. Kívánságunk meghallgattatott, mert fél óra sem telt bele, megszólalt Andris mobilja. Bence jelentkezett, örvös rigót talált. Azonnal megindultunk, és a jelzett helyen, egy csatorna menti bokrosban valóban ott bujkált a madár. Egészen közel volt. Andris ráállította a teleszkópot, így én is jól láthattam.
A parti madarak nem panaszkodhattak, vizet, tocsogókat mindenütt találtak. Csak foszlányokban hallottam a piroslábú cankó nagyon szép hangját, de volt ott füstös és réti cankó, s magányosan repült egy pajzsoscankó. Ebéd után már sütött a nap, és megvilágította azt a nagy kócsagot, amelyik mozdulatlanul állt a vízben. Mintha egy fehér márványból faragott szobrot állítottak volna a puszta közepére. Kissé távolabb szürke gém álldogált ugyancsak mozdulatlanul.
Andris két szerecsensirályt vett észre, felettünk repültek át, egyiküknek a hangját is hallottam. Három dolmányos varjú próbált bosszantani egy egerészölyvet: követték egy darabig, aztán lemaradtak. Nyári ludak gágogtak, láttunk néhány bütykös ásóludat, és Andris az egyébként is elöntött legelőrészen, ahol most még több a víz, teleszkópjával az üstökös réce kivételével valamennyi récefajt megtalálta. Gyönyörűek ilyenkor a nászruhás gácsérok, színes tollaik csillognak a napsütésben. Egész idő alatt reménykedtem, hogy sikerül búbosbankát látni, hiszen ezek a szép, tarka madarak márciusban megérkeznek dél felől. Már lemondtam róla, amikor hazafelé menet az autó mellől mégiscsak felrepült ez a szép, hosszú csőrű, bóbitás madár.
