A tisztaságát védelmező keresztény munkáslány életét egy orosz katona fegyvere oltotta ki 1945. március 23-án a Veszprém megyei Litéren. Bódi Magdi, ahogy munkástársnői nevezték, a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepeken dolgozott, s tizenhét évesen egy népmisszió alkalmával világosodott meg előtte hivatása. Mivel egyházjogilag akadályt jelentett törvénytelen származása, s nem lehetett szerzetessé, egy zárt lelkigyakorlaton, Pécelen, mély benső lelki megfontolással szüzességi fogadalmat tett. Kongreganistává avatták. Sokféle szeretetszolgálattal igyekezett segíteni minden rászorulón. A Katolikus Dolgozó Lányok Szövetsége vezetőképző tanfolyamának elvégzése után munkáslányokból csoportot szervezett, és öntudatos katolikus világnézetre nevelte őket. Halála után Mindszenty püspök utasítására hamarosan összeült egy egyházi bizottság, amely kivizsgálta a történteket, a tanúk vallomásai alapján jegyzőkönyvek készültek. E vallomásokat olyanok tették, akik közvetlen környezetében éltek, kortársai voltak, ismerték őt, és hitelesen tudták bizonyítani vértanúhalála tényeit. Ezeket a most előkerült iratokat azonban már nem tudták eljuttatni Rómába annak idején, mert a rendszer új urai minden rájuk nézve terhelő bizonyítékot igyekeztek megsemmisíteni. Elképzelhető – mondta Márfi Gyula veszprémi érsek –, hogy a püspökségről az anyagot azért vitték át a székesegyházi plébániára, hogy ott nagyobb biztonságban legyen. De az sem lehetetlen, hogy a most előkerült jegyzőkönyvek másolatai az eredeti iratoknak. A most megtalált dokumentum azonban mindenképpen elősegítheti a már 1990-ben, Szendi József akkori főpásztor vezetésével újraindított boldoggáavatási eljárás felgyorsulását. Az értékes iratanyagot lefordíttatják olaszra, s utána eljuttatják a római Szenttéavatási Kongregációhoz. Bódi Magdi ügyének posztulátoraként Márfi érsek a Rómában élő Ruppert József piarista atyát tervezi megbízni.
