Istent, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Isten nem magányos. Benne élet van. Örök szülés és születés, az élet áradása.
Az Atyát azért nevezzük Atyának, mert öröktől fogva mindörökké szüli a Fiút. Az Atya úgy birtokolja az istenség teljességét, hogy adja. Semmit sem tart meg önmagának, szüntelenül mindent odaad a Fiúnak. A szeretetnek ebben az örök extázisában él.
A Fiút azért nevezzük Fiúnak, mert öröktől fogva mindörökké születik. Az istenség teljességét úgy birtokolja, hogy kapja. Mindent befogad az Atyától, és azonnal mindent visszasugároz neki. Az Atya csak a Fiúban pillantja meg a saját arcát; a Fiú az Atya képmása, dicsőségének tiszta kisugárzása (Zsid 1,3).
A Szentlélek pedig az Atya és a Fiú közös szeretete, a közöttük áradó élet teljessége, a kettőjükből származó isteni személy. Ennek az Istennek a képmása ez a világ. Atya és Fiú csókjából, szeretetéből származik az atommagok és elektronok tánca, a férfi és a nő szerelme, az égen úszó felhők és a kisgyermekek nevetése. Az ember akkor lesz boldog, ha lassan megérti létének titkát és forrását, ha engedi, hogy ez a végtelen szeretet és jóság átáradjon rajta. Akkor lesz boldog, ha harmóniába kerül azzal a titokkal, amelyből a világ és mi magunk is lettünk, ha hasonlóvá válunk Istenhez, ha az ő igazi képmásaivá válunk.
Milyen jó volna hasonlítani az Atyához, aki mindent odaad, és a Fiúhoz, aki mindent befogad, de semmit sem tart meg önmagának, hanem mindent visszasugároz az Atyának! Milyen jó volna hasonlóvá válni a Lélekhez, aki Atya és Fiú közös szeretete, az egység, a közösség Lelke!
Belon Gellért püspök atyának van egy nagyszerű könyve, melynek címe: Ellesett pillanatok. Jézus életéből les el apró mozzanatokat, magatartásformákat, pillanatokat. Milyen jó volna a Szentháromság életéből is ellesni a szeretet örök pillanatait! Ezt tették a szentek. Kolbe atya, aki egy pillanat alatt döntött arról, hogy odaadja az életét: mindent odaad fogolytársáért. Az Atya odaadásával. Szent Rita, aki egy nagyon fájdalmas élethelyzetet elfogadott, és szeretetével végül is győzött a gonoszság felett. A Fiú befogadó szenvedésével. Néri Szent Fülöp, aki 1544 pünkösdjén szívébe fogadta a Szentlélek lángoló tüzét, és továbbsugározta a fiataloknak. A Szentlélek egyesítő szeretetével.
Segítsen ez az ünnep mindannyiunkat, hogy elleshessük a Szentháromság életének örök pillanatait, és megélhessük őket a hétköznapjainkban: minden mozdulatunkban, mosolyunkban, szenvedésünkben és örömünkben!
