Ellesett pillanatok

Istent, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Isten nem magányos. Benne élet van. Örök szülés és születés, az élet áradása.
Az Atyát azért nevezzük Atyának, mert öröktől fogva mindörökké szüli a Fiút. Az Atya úgy birtokolja az istenség teljességét, hogy adja. Semmit sem tart meg önmagának, szüntelenül mindent odaad a Fiúnak. A szeretetnek ebben az örök extázisában él.
A Fiút azért nevezzük Fiúnak, mert öröktől fogva mindörökké születik. Az istenség teljességét úgy birtokolja, hogy kapja. Mindent befogad az Atyától, és azonnal mindent visszasugároz neki. Az Atya csak a Fiúban pillantja meg a saját arcát; a Fiú az Atya képmása, dicsőségének tiszta kisugárzása (Zsid 1,3).
A Szentlélek pedig az Atya és a Fiú közös szeretete, a közöttük áradó élet teljessége, a kettőjükből származó isteni személy. Ennek az Istennek a képmása ez a világ. Atya és Fiú csókjából, szeretetéből származik az atommagok és elektronok tánca, a férfi és a nő szerelme, az égen úszó felhők és a kisgyermekek nevetése. Az ember akkor lesz boldog, ha lassan megérti létének titkát és forrását, ha engedi, hogy ez a végtelen szeretet és jóság átáradjon rajta. Akkor lesz boldog, ha harmóniába kerül azzal a titokkal, amelyből a világ és mi magunk is lettünk, ha hasonlóvá válunk Istenhez, ha az ő igazi képmásaivá válunk.
Milyen jó volna hasonlítani az Atyához, aki mindent odaad, és a Fiúhoz, aki mindent befogad, de semmit sem tart meg önmagának, hanem mindent visszasugároz az Atyának! Milyen jó volna hasonlóvá válni a Lélekhez, aki Atya és Fiú közös szeretete, az egység, a közösség Lelke!
Belon Gellért
püspök atyának van egy nagyszerű könyve, melynek címe: Ellesett pillanatok. Jézus életéből les el apró mozzanatokat, magatartásformákat, pillanatokat. Milyen jó volna a Szentháromság életéből is ellesni a szeretet örök pillanatait! Ezt tették a szentek. Kolbe atya, aki egy pillanat alatt döntött arról, hogy odaadja az életét: mindent odaad fogolytársáért. Az Atya odaadásával. Szent Rita, aki egy nagyon fájdalmas élethelyzetet elfogadott, és szeretetével végül is győzött a gonoszság felett. A Fiú befogadó szenvedésével. Néri Szent Fülöp, aki 1544 pünkösdjén szívébe fogadta a Szentlélek lángoló tüzét, és továbbsugározta a fiataloknak. A Szentlélek egyesítő szeretetével.
Segítsen ez az ünnep mindannyiunkat, hogy elleshessük a Szentháromság életének örök pillanatait, és megélhessük őket a hétköznapjainkban: minden mozdulatunkban, mosolyunkban, szenvedésünkben és örömünkben!