Az ötvenfős magyar csoport az érkezéstől az indulásig szintén egy folyamatos zarándoklaton vett részt, és óriási élményekkel tért haza. Zarándoklatunk egyik célja az volt, hogy elkísérjük a Szentatyát zarándokútján, akkor is, ha személyesen csak egy alkalommal találkoztunk vele, csütörtökön, a Názáretben tartott szentmisén. Már jó előre hallottuk, hogy milyen nehéz útja lesz, aztán közben is láthattuk, hogy minden oldalról kritizálják.
Emiatt még fontosabb volt őt támogatni küldetésében, hogy alázattal magára vegye az igazságtalanságot, hogy megjelenhessen a világ számára a feltámadt Jézus Krisztus. A másik cél az volt, hogy a zarándoklat segítsen a fiataloknak megtalálni hivatásukat. A Szentatyával való találkozóig ellátogattunk Jézus életének majdnem minden helyszínére, és mindenhol szentmisét, laudest vagy vesperást ünnepeltünk. Voltunk Korazinban, Kafarnaumban, a Genezáreti-tó partján lévő kenyérszaporítás helyszínén, és hajóztunk a tavon. Jártunk a Tábor-hegyen és Jeruzsálemben a Szent Sírnál, az utolsó vacsora helyszínén és a siratófalnál. Jó volt tapasztalni, hogy a Biblia eseményei konkrét helyszíneken történtek.
Május 14-én a názáreti szentmise homíliájában a Szentatya a Szent Család példáján alapuló család fontosságáról és a házasság szentségéről beszélt. A keresztény családról, ahol a házastársak képesek elveszíteni a saját életüket a másikért, ahol van megbocsátás és tisztelet; egyszóval, ahol Krisztus szeretete uralkodik a családban. Erre buzdított mindenkit, különösen a jelen lévő fiatalokat a mintegy 45 ezer összegyűlt hívő közül, és a világ összes családját. Óriási bátorítást adott ez nekem – és gondolom mindenkinek, aki hallotta -, hogy érdemes így élni a családban, még akkor is, ha sokszor értelmetlennek tűnik; mert azt ígérte, hogy lesz gyümölcse. Azt is hallottam, hogy ehhez a Szentlélek segítségét kell kérni, mert azt tudom, hogy a magam erejéből nem megy.
Május 15-én, pénteken délután a zarándoklaton részt vevő, a neokatekumenális közösségekből érkező körülbelül hétezer fiatal találkozott a közösségek egyik központjában, a Genezáreti-tóra néző Domus Galileában, a Boldogságok hegyén. A zarándoklat záróünnepségeként egy igeliturgián vettünk részt.
A jelen lévő egyházi vezetők – köztük az elnöklő Elias Chacour, Galilea görög melkita pátriárkája – köszöntöttek minket, és örömüket fejezték ki, hogy ellátogattunk hozzájuk, és ezzel elősegítettük mind az egyházak, mind a különböző népek közötti, a pápa által is hangsúlyozott béke kialakulását.
A találkozón buzdítást hallottunk, hogy senki ne féljen teljesen átadni az életét Istennek, és a papi vagy szerzetesi hivatást befogadni, ha úgy érzi, hogy az Isten arra hívja. A találkozó végeztével a körülbelül hatszáz fiú és lány – akik erre a hívásra igent mondtak – személyesen kapott áldást a püspököktől.
