Fotó: Lambert Attila
Nővértársunk Máriaújfaluban született, vallásos családban. Az érettségi után, 1948-ban lépett be kongregációnkba. Még novícia volt, amikor 1950-ben bekövetkezett a szétszóratás, a magyarországi szerzetesrendek föloszlatása. Magna nővért negyven társával együtt Fótra internálták, ahol három és fél hónapot töltött kényszerű fogságban.
Innen hazakerült a szüleihez, s hogy nehéz anyagi helyzetükben a segítségükre legyen, egy fűrésztelepen helyezkedett el. A nehéz fizikai munka azonban próbára tette az egészségét.
Ezt követően Sík Sándor jóvoltából a piaristák budapesti rendházában működő konyhán dolgozhatott, ahol munkája fejében legalább napi élelemhez jutott. Eközben titokban többször találkozott nővértársaival.
1952-ben a Rákosi-korszak diktatúrájának fokozódó nyomása még a rendtársak közötti titkos kapcsolattartást is lehetetlenné tette, ezért szeretett volna hazatérni a szüleihez, de nem kapott belépési engedélyt a szülőfalujába. A tiltás dacára viszontagságos körülmények között mégis hazaszökött. Az Államvédelmi Hatóság ezt azzal torolta meg, hogy egy kaszárnya lőszerraktárainak építkezésén kellett nehéz fizikai munkát végeznie. Amikor erre alkalma nyílt, elhagyta Máriaújfalut, és a fővárosban keresett emberibb életet. Húga ekkoriban a fővárosban járt egyetemre, és testvériesen megosztotta vele szűkös albérletét. Magna nővér is megpróbálkozott az egyetemre jelentkezéssel, de felvételi kérelmét szerzetesi múltja miatt többször elutasították.
1959 novemberében súlyos, életveszélyes betegség támadta meg, amiből csak húsz hónapig tartó gondos orvosi kezelés nyomán épült fel.
1960-tól egy kispesti szövőgyárban vállalt munkát. A konszolidáció viszonyai közepette szorgalmának és megbízhatóságának köszönhetően a gyár ajánlásával és hozzájárulásával elvégezhette a műszaki főiskolát. Ezután a Könnyűipari Minisztériumban alkalmazták, amelynek termelési főosztályán dolgozott, egészen 1989-ben történt nyugdíjazásáig.
Az 1990-es demokratikus átalakulás megteremtette a szerzetesközösségek újjászületésének lehetőségét. Nővértársunk elsőként tért vissza a rendbe, és segített a magyarországi tartomány élére kinevezett Balogh M. Rita nővérnek a rendi élet újjászervezésében.
Tevékeny szerepet vállalt a rend középiskolája, a Szent Margit Gimnázium újraindításában is, amelynek rendi igazgatóhelyettese lett. A diákok és a tanárok egyaránt megszerették, mivel biztató jelenléte, példája, szavai sokat segítettek abban, hogy a fiatal nemzedékek közelebb kerüljenek Istenhez.
Magna nővér, nyugodj békével, járj közben értünk az égben! Mi szeretettel őrizzük emlékedet, imádkozunk érted és hozzád, hogy mindazt, amit kaptunk tőled, a Jóisten örök élettel jutalmazza!
A temetési szertartás szeptember 5-én 15 órakor kezdődik a piliscsabai temetőben. A kedves halottunk lelki üdvéért bemutatandó szentmisére ezt követően kerül sor a klotildligeti templomban. Gyászolják nővértársai, valamint testvére a családjával együtt, és mindazok, akik szerették.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Parma Fidei – Hit Pajzsa díjat idén a kilencvenéves Hargitai Anna M. Magna SDR nővér vehette át február 24-én Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében.
Forrás: Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja
