Elhatárolódás és lényeglátás között

Scheffczyk bíboros alapvető törekvései viszonylag egyszerűen összefoglalhatók. A müncheni dogmatikusként ismert szerző egyrészt a kereszténység lényegének tisztázására vállalkozó könyvek régre visszanyúló hagyományát folytatja, azzal a fontos különbséggel, hogy (Adolf von Harcnackkal, Michael Schmausszal, Karl Adammal és másokkal ellentétben) nem általában a kereszténység, hanem sajátosan a katolikum lényegét kívánja feltárni.


Másrészt a II. vatikáni zsinat után kialakuló összetett teológiai helyzeten belül azok aggodalmait osztja, akik szerint könnyen elmosódhat és feloldódhat a katolikum lényege, ha az egyházat az a szándék mozgatja, hogy „alkalmazkodjon” a világhoz. Ezzel párhuzamosan a könyv keletkezési idejében, a hetvenes években szintén összetett képet mutató ökumenikus erőfeszítések kérdésében Scheffczyk ahhoz az állásponthoz kapcsolódik, amely szerint elsősorban a saját, megkülönböztető és egyedi lényeg pontos és szabatos felmutatása szolgálja a legjobban az ökumenizmus ügyét.

Ennek a nagyszerű programnak a konkrét kidolgozása során a bíboros elsősorban annak adja tanújelét, amit Benedek pápa is kiemel vele kapcsolatban: szorgalmának és mélyreható vallásosságának. Hallatlan szorgalommal és tájékozottsággal gyűjti össze azokat az elgondolásokat, amelyek véleménye szerint tévesen közelítik meg a kereszténység és az emberi élet alapvető kérdéseit, s ennek során olyan tág összefüggéseket tud megrajzolni, amelyekre óriási szükség van a mai magyar teológiai helyzetben. Ez a szorgalom ugyanakkor nehézségek forrásául is szolgál. Scheffczyk ugyanis folyamatos (és többnyire jogos) polémiát folytat az egzisztencializmussal, az idealizmussal, a protestantizmussal, a világvallásokkal, a történetikritikai módszer egyoldalú alkalmazásával, a politikai és a transzcendentális teológiával, s az olvasót helyenként meglepi, milyen egyszerűen és könnyedén tör pálcát a – hetvenes évekhez képest – közelmúlt szellemi törekvései felett. Mi több, a heves elhatárolódás mellett a valódi lényeglátásra olykor már nem is marad ideje: a krisztológia területén például hosszú oldalakon utasít el téves véleményeket, ezután viszont már nem tud eleget tenni saját igényének, a szentháromságtan és a krisztológia belső összefüggései feltárásának, pedig micsoda nagyszerű elgondolások léteztek már a könyv megírásának idején Isten belső világa és a Krisztus-esemény viszonyával kapcsolatban!

Ami ellenben igazán üdítő jegye a kötetnek, az Scheffczyk komoly, mélyreható, életteli, életpárti és a katolikus egyházért józanul aggódó vallásossága. Nem véletlen, hogy a könyvnek éppen a Máriáról és a szemlélődésről szóló fejezetei a legsikerültebbek és a legszebbek. Ezeken az oldalakon a német bíboros valóban meg tudja mutatni, milyen az árnyalt és hívő gondolkodás, s hogy miért nem különülhet el egymástól a szellem és a valóság, az elmélet és az élet. Ezért a teológiai programért pedig azok is hálásak lehetnek neki, akik inkább a katolikus szellemiség gondolati mélységeit szeretnék megismerni.

(Leo Scheffczyk A katolikus hit világa. Igazság és alak című kötete kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.)