Kissné Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztályának vezetője Egészségpolitika és életvédelem címmel tartott előadást. Kifejtette, hogy bár az utóbbi időben csökkent a hazai abortuszok aránya (a tavalyi évben körülbelül harminchatezer volt), számuk még mindig igen magas, az élve születések mintegy harmincöt-negyven százalékát teszi ki. Az osztályvezető szerint a társadalmi közgondolkodás és felelősségtudat jó irányú befolyásolásához szükséges az egyház közreműködése is, az ifjúsági közösségekben pedig nagyobb teret kell kapnia a megfelelő szexuális felvilágosításnak. Február 14-én, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásáról szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) magyarországi végrehajtásával kapcsolatos genfi meghallgatáson a huszonöt fős magyar küldöttséget – melynek tagjai között ott volt Kissné Horváth Ildikó is – többek között az abortusztablettáról is kérdezték. Hazánkban – engedély hiányában – csak illegálisan lehet kémiai abortuszt alkalmazni, ezért megindult Ausztriába az „abortuszturizmus”.
A tapasztalatok szerint az ausztriai kórházak nagyon hamar kiadják a beavatkozáson átesett nőket, nem vállalva a felelősséget az esetleges szövődményekért. A hazai kórházakban végrehajtott „egészségügyi” indokú abortuszok egy része nem más, mint a társadalom és a szakma összejátszása, véli a minisztériumi szakértő, mivel erre a beavatkozásra térítést nyújt a társadalombiztosítás. Az átlagosan harminchét százalékos császármetszési arányt is csökkenteni szeretnék. A császármetszések számát tekintve hatalmas különbségek vannak az egyes kórházak gyakorlatában. Az okok feltárására a közelmúltban vizsgálat indult. Az orvosszakma a művi meddővé tétel esetében az elmúlt évben lefolytatott klinikai auditálás során azt tapasztalta, hogy sokszor nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre az az idő, amelyet a jogszabályi előírásnak megfelelően konzultációra kellene fordítani, éppen azért, hogy a sterilizációt kérők esetlegesen megváltoztathassák a döntésüket.
A fórum résztvevői közül Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnöke elmondta: az abortusz szabályozásának egyik problémája, hogy nincs pontosan definiálva, mi számít válsághelyzetnek, ráadásul sok orvos a terhesség megállapítása után azt a kérdést teszi fel a várandós nőnek, hogy megtartja-e a gyermeket.
Jobbágyi Gábor felvetette, hogy a regisztrált abortuszok csökkenésének hátterében nem feltétlenül javulás áll, inkább a spontán abortuszok és az orvosi és genetikai indikáció arányának növekedése, valamint a többi magzatpusztító eljárás terjedése és a sok illegális abortusz.
Kovács Ferenc állandó diakónus és felesége, Kovácsné Treer Mária Gyászfeldolgozás az élet elején és végén címmel arról beszéltek, miként támogatják évek óta lelkigyakorlataikon az abortuszon átesett nőket és férjeiket, s olykor még az abortuszban segédkező orvosokat is. A nemritkán súlyos bűntudattal küszködő embereket arra próbálják rávezetni, hogy elhiggyék, Isten megbocsátja nekik, amit tettek. Tudatosítják bennük, hogy igenis vannak jó tulajdonságaik, és hogy megbocsáthatnak maguknak.
A. SZ.
