Mindhárom egyház képviselője hangsúlyozta az abortusz megelőzésének fontosságát. Bíró László felhívta a figyelmet a „Jó Mester! Mit tegyek?” lelkigyakorlatra, amely néhány napra kiemeli az anyát környezetéből, és segíti őt döntésének meghozatalában. A „Nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem”, valamint a „Ne félj, nem ítéllek el!” lelkigyakorlatok nem a megelőzésben, hanem az abortusz traumájának feldolgozásában nyújtanak kapaszkodót, hiszen nemcsak a nem kívánt gyermek, de az édesanya is áldozata a magzatelhajtásnak. Bíró László kiemelte, hogy a bűn emlékét nem szabad összekeverni magával a bűnnel, melyre bocsánatot nyerhetünk Istentől.
Szebik Imre a prevencióval kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szexualitás és a fogantatás is Isten előtt zajlik, s mindkettőre ajándékként érdemes tekinteni. Az evangélikus egyház gödöllői anyaotthona olyan, gyermekükkel egyedül maradt lányokat, asszonyokat fogad be, akik az élet mellett döntenek. Kiemelte, hogy Jézus nem ismeri a kis és a nagy bűn fogalmát. A mi feladatunk, hogy felismerjük: rászorulunk Isten irgalmára, s többé már nem akarunk vétkezni.
Oberlander Báruch véleménye szerint, ha dönthetünk is saját testünk felől, soha nem tehetjük azt mások kárára, akár gyermekünk élete ellen cselekedve. A magzat érdekeit senki sem képviseli. Ha valaki felismeri, hogy abortusza rossz döntés volt, „tegye azt jóvá” valamilyen módon, váljon szülővé, vagy lásson el feladatokat mások gyermekei körül. Fontos az is, hogy a gyermeket vállaló anyát az egész közösség segítse, és ne csak az első időszakban, hanem akár húsz-harminc évvel később is. A rabbi hangsúlyozta továbbá, hogy a megelőzés mikéntjén is szükséges volna változtatni. El kellene érni, hogy az anyaságot büszkén vállalják a nők, a társadalomban legyen érték, tiszteletre méltó „foglalkozás” a szülőség.
Bíró László megjegyezte még: a párkapcsolat szempontjából is nehéz helyzetet teremthet az abortusz, hiszen amikor egy házasságra vagy akár egy élettársi kapcsolatra mondott igenből fakadó élettől vonjuk meg a létezés lehetőségét, olyankor a férfi és a nő egymásra mondott igenje is kétségessé válik.
Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, az Egy közülünk európai polgári kezdeményezés azt a kérést fogalmazta meg az Európai Unió jogalkotói felé, hogy az unió ne adja anyagi támogatását olyan kísérletekhez, amelyek megfogant emberi életek, embriók elpusztításával járnak. Eddig több mint egymillió európai állampolgár fejezte ki aláírásával, hogy egyetért ezzel a gondolattal.
Magyarországon rendkívül sokan foglaltak állást a magzati élet védelme mellett: hazánkban a nemzeti minimum több mint háromszorosának megfelelő számú aláírás gyűlt össze.
