Életre szóló ígéret

Ha nem vigyázunk, a történetírás tényközlései is hozzászoktathatnak minket, hogy megfeledkezzünk arról: ha „közelebb lépünk”, elevenünkbe vágnak a messzebbről tárgyilagosnak tetsző összkép immár emberarcú részletei.

A tavalyi holokauszt-emlékév során számos részlettel, egyedi történettel lett teljesebb az a kép, amely a rendelkezésre álló források és kutatások nyomán kirajzolódik előttünk a XX. század feneketlen iszonyatáról. Ebbe a sorba illeszkedik a nemrég megjelent, Gertruda esküje című tényregény, mely a szerző, Ram Oren gyűjtőmunkájának köszönhetően a képzeletet megszégyenítő életutak fordulóit, kereszteződéseit tárja elénk. A hazájában rendkívül népszerű izraeli szerző nevéhez elsősorban detektívtörténetek fűződnek (részben bizonnyal az e műfajban szerzett gyakorlata magyarázza olykor túl egyszerű, könnyen olvasható stílusát, mely időnként elbizonytalanít, vajon nem ifjúsági kötetet tartunk-e a kezünkben), s e legutóbbi könyve tette széles körben ismertté, melyben a vészkorszakot, a koncentrációs táborok poklát túlélt zsidó emberek ezreit szállító Exodus hajó egyetlen katolikus utasának állít emléket. S mindannak, ami Palesztinába jutásáig vezetett.


Gertruda Babilińska, miután hiába várja vőlegényét templomi esküvőjükre, összetörten úgy dönt, hátat fordít szülővárosának. Varsóba költözik, ahol a dúsgazdag zsidó Stolowitzkyék egyetlen kisfiának nevelőnőjeként kap állást. Családja ellenérzéssel fogadja e lépését, de ő egyre biztosabb abban, hogy megtalálta a helyét. A világháború kirobbanása előtt vagyunk; az egyre gerjedő előítéletek, feszültség és gyűlölet csakhamar lángba borítja Európát, s Gertruda a csak rá számítható kis Michaellel rettenetes utat jár be, amely lépésről lépésre válik egyre kilátástalanabbá, s melynek megpróbáltatásai a háborúval sem érnek véget. De Gertruda hajthatatlanul tartja magát ígéretéhez, melyet a rábízott gyermek édesanyjának tett: vigye a kisfiút Palesztinába, s ott kezdjenek új életet.

A regény másik szálának főszereplője egy német „árja” férfi, Karl Rink, akinek zsidó feleségét származása miatt megölik. Lányukat az utolsó pillanatban sikerül Palesztinába menekíteni, az apa azonban mindvégig Európában marad. Beosztása hol hazájához, hol Lengyelországhoz vagy Litvániához köti, de bárhol van is, azon igyekszik, hogy a zsidó emberek szenvedéseit enyhítse, s ha teheti, kimentse őket a halál torkából. Mindez önmagában is méltó a jó szóra, de egyedülállóvá az teszi, hogy Karl Rink SS-tiszt. Jólelkű, de a valóságra olykor csak fél szemmel néző ember, aki a munkanélküliség elől a náci pártba menekül, ahonnan nincs ereje visszalépni a bizonytalanságba, mikor kiderül, miféle feladatokkal jár a vállalt katonai szolgálat. Inkább a napok s a kegyetlen kötelezettségek sodrában próbálja meghúzódva őrizni emberségét. Közben közvetlen és távolabbi környezetében szinte minden összeomlik.

Poklokon keresztülvezető utak felkavaró krónikája a Gertruda esküje. Minden (eredeti vagy fordítói?) esetlensége dacára érdemes az olvasásra. Olyan életek és találkozások emlékét is rögzíti, melyek a megállíthatatlannak tetsző pusztítás tébolyában az emberség menedékei voltak. Megnyugvást, tanulságot ne várjunk tőle, mindez hamisan csengene. E történet a felfoghatatlan veszteségek és fájdalmak terhe alatt is lüktető mégis-életé, mely igazán csak érintésnyi, sóhajnyi közelből figyelhető meg. S amely nem soká fontolgat vagy méricskél. Önmaga legmélyéről meríti erejét. Hiábavalóan? Értelmetlenül? „Aki megment egy életet, egész világot ment meg.” Tükörcserepek által látunk, töredékesen.

(Ram Oren: Gertruda esküje, Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2014. A kötet az Új Ember könyvesboltjában is kapható.)