Komáromi Dániel, a nagycsaládban felnőtt, testvéreit és unokatestvéreit segítő fiatal azt hangsúlyozta, hogy az angyali üdvözlet története a szabad választás ünnepe. Szabadságharcosok lehetünk a szeretet forradalmában, Máriához hasonlóan mi is igent mondhatunk Krisztusra, az életre, a teremtésre – nap mint nap a legkisebb tettekben is; hiszen a szeretet mindig cselekvő. Rohanjunk Isten tervét teljesíteni! – kezdte tanúságtételét Kacsó András mérnök, nagycsaládos édesapa. Az „ember tervez, Isten végez” mondás helyett igazabb, ha így mondjuk: amit Isten tervez, azt az ember fogadja el, és munkálkodjék érte… Házasságuk hat év meddősége után két gyereket fogadtak örökbe. Aztán saját gyermekeik is születtek, súlyos értelmi sérültek, egyikük meghalt; majd három egészséges saját és egy nevelt gyermekkel gyarapodott a család. Amikor az iskolában arról kérdezték a tanulókat, ki érzi hátrányosnak a helyzetét, a legkisebb, tizedik gyermekük jelentkezett. Én – mondta nagyon komolyan. – Nekem nincs kistestvérem! A Teremtő társai leszünk, ha elfogadunk egy gyermeket, ezzel újabb isteni gazdagság kezdődik. – Nagyné Paraszt Teréz ferences világi rendtag arról beszélt, hogy a gyermekek felnevelésének, a közös játékok, a meghallgatás, a törődés drága perceit, óráit, napjait és éveit sokszorosan kapjuk vissza, mintha különleges vitaminok lennének számunkra gyermekeink és házastársunk. Radóné Szilágyi Erzsébet hálaadással mesélte el, hogy alig egyévnyi tanári munka után hetedik gyermekük jelezte érkezését. A diákjai nem akarták elengedni, de ő azt mondta nekik: történelemtanárotok lehet más, de ennek a gyermeknek a szívem alatt csak én lehetek az édesanyja. Kiss Ildikó Hedvig betegápoló nővér arra hívta fel a figyelmet, hogy a „fogantatás” a szívben kezdődik. Minden egészséges vágynak megvan a helye az értékek rangsorában. Az Úr tekintetét kell keresnünk, „Vagyok, aki vagyok” – üzente Mózessel. Van Isten, jelenlétét, szándékait megtalálhatjuk. Az elviselhetetlennek tűnő nehézségekben kérjük segítségét, hiszen az egész emberséget vette magára betegségeinkkel, sebeinkkel együtt. Pulayné Szucsák Katalin az ima nagy erejéről beszélt. Hatalmas távlatai vannak, ha együtt mozdulunk a Lélekkel. Válságban akkor vagyunk, mikor lefelé nézünk, pedig nem akarja Isten, hogy egyedül küszködjünk. Korunk jelensége, hogy a mai ember elveszíti a természetfeletti iránti érzékét. Mária hitt abban, hogy Istennek semmi nem lehetetlen. „Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket!” – idézte Jézust Bátor Botond pálos szerzetes, és arról a tapasztalatáról számolt be, hogy a szerzetesek és családok-szülők napi kapcsolata mindkét oldalon kiegészíti, megerősíti a saját hivatást. Udvardy püspök homíliájában arról beszélt, hogy Mária, „a hit asszonya” méltóságában egyedüli az üdvtörténetben. Igenje által Isten emberré lett értünk, hogy Jézusban az örök élettel ajándékozzon meg minket. Külön-külön mindnyájunkért tette, hogy majd ott, a Golgotán, a nagyszombat csendjében új életre születhessünk benne. Ha mi is igent mondunk a teremtés-újrateremtésnek erre a csodájára, megjelenik a szeretet. Az ember lelki dimenziója túlmutat önmagán: természetes magatartás, hogy meg akarja osztani önmagát, hogy elfogadja a másikat, és áldozatot hozzon érte. Krisztus jön, hogy életet mentsen, s általa ennek a reménynek a hordozóiként mentsük az életet mi is: szóval, tettel, hűséggel.
