Életfák és lélekhelyek

A fesztivál filmjeit több grémium értékeli, köztük az ökumenikus zsűri, amely 1974 óta van jelen Cannes-ban. Ez a testület nemcsak itt, hanem a világ számos nagy filmfesztiválján, így a berlinin, a locarnóin, a montrealin, a Karlovy Vary-in is képviselteti magát. A hattagú zsűri három katolikus tagját a SIGNIS (katolikus világszervezet a kommunikációért) delegálja, amely az egyház rádiós, televíziós, filmművészeti és internetes szakembereit gyűjti egybe a világ száznegyven országából.

Az ökumenikus zsűri díjkiosztóját május 21-én, szombat délután rendezték a Croisette körúton álló fesztiválpalotában. Elnökét, a svájci Daniel Grivelt – aki protestáns lelkipásztor és egy ökumenikus filmszaklap főszerkesztője – a díjátadás előtti percekben telefonon kérdeztük döntésükről: – Az ökumenikus zsűri díját idén Paolo Sorrentino This Must Be the Place (Ez az a hely) című filmjének ítéltük, amely egy kiábrándult, depressziós rocksztárról szól, akinek lelki odüsszeiáját követhetjük végig. Cheyenne (Sean Penn) gyökereit, a kiengesztelődést és a reményt keresi. Magas szintű esztétikai érzékkel elbeszélt klasszikus drámáról van szó, amely mély gondolatokat ébresztő reflexiók számára nyit utat. A szemlén nagy vitát váltott ki Nanni Moretti alkotása, a Habemus Papam. Véleményünk szerint ez a film nem ad okot tiltakozásra: a rendező a humort és az emberi törékenységet hangsúlyozza. Moretti pszichoterapeutát játszik filmjében, aki egy fontos megbízatás terhét viselő emberen próbál meg segíteni. Éppen ez a felebaráti, empatikus megközelítés tette rokonszenvessé számunkra az alkotást. A történet bizonyos emberi gyengeségeket is megjelenít, és a változtatás, a javulás szükségességére utal, de ezt soha nem tiszteletlen formában teszi.

Az Arany Pálmán túl a következő díjakat osztotta ki a fesztivál „főzsűrije”: a nagydíjat a Dardenne testvérek A biciklis kölyök, illetve Nuri Bilge Ceylan Volt egyszer egy Anatólia című filmje nyerte el; a legjobb színész Jean Dujardin (A művész), a legjobb színésznő Kirsten Dunst (Melankólia), a legjobb rendező pedig Nicolas Winding Refn (Drive) lett. Jean-Paul Belmondo életműdíjat kapott.