Igen, a legnagyobb ünnepet, az „ünnepek ünnepét” így kell ünnepelnünk! Mert a liturgia megjelenítő ereje azt vetíti elénk, hogy Jézusunk leszállt az alvilágba, hogy a gonosznak, a halál fejedelmének erejét ott, a helyszínen törje meg; majd hogy onnan felemelkedett, és dicsőséges Kürioszként mindannyiunknak új, a feltámadás dicsőségében részesülő életet hozott.
Leszállásában valóságos győzelmet aratott az alvilág fejedelmén. Megrendítő erővel írja Szent Pál apostol: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,55). A bizánci egyház nagyheti és húsvéti liturgikus szövegei pedig megszemélyesítik mind az alvilágot, mind a poklot. Számtalanszor és sokféle változatban írják, hogy „siránkozik”, „nyög”, „kesereg” a pokol, az alvilág, mert elvesztette hatalmát, megtört az ereje, mert Jézus Krisztus a lábai alá tiporta. Személyes küzdelemben győzött az Üdvözítő, hogy nekünk is személyes megváltást ajándékozzon!
Krisztus felemelkedése valóságos diadal. Elég csak rápillantani a bizánci egyház húsvéti ikonjára. Jézus Krisztus vakítóan tündöklő ruhájában, az alvilág sarkaiból kifordított, keresztet formáló kapuin állva, kezüket megfogva hatalmas lendülettel ragadja ki a sötét mélységből az ószövetségi igazakat Ádámtól és Évától kezdve. Mindazokat, akik eddig az ő eljövetelére várakoztak. Mert eddig nem volt üdvözülés, csak várakozás rá. Ekkor, Jézus Krisztus feltámadásakor nyílt meg az üdvösség kapuja. Ekkor kezdődött az emberiség számára az új élet. Ezért énekelhetjük teljes joggal: „Életet ajándékozott.”
Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonja csodálatosan foglalja össze a fenti kettős eseményt: „A halál legyőzetését ünnepeljük, a pokolnak megrontását, más, örök életnek kezdetét, és örvendve magasztaljuk ezek kegyes eszközlőjét.”
Feltámadott Üdvözítőnk azt akarja, hogy részesedjünk húsvéti misztériumában, szenvedésében, halálában, feltámadásában egyesüljünk vele. Hogy az általa megszerzett új, dicsőséges élet részesei legyünk. Ezért ő az életét adta! Ezért leszállt az alvilág mélyére! De ezért fel is támadt! Vigyük tovább húsvéti örömünket a hétköznapokba is, mert a Feltámadott ígérete biztos: „Veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig” (Mt 28,28).
