A papszentelések és a hálaadó szentmisék időszakában, június 16-án ezüstmisére indultunk Debrecenből a Nógrád megyei Csesztvére, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szülőfalujába, hogy együtt ünnepeljük pappá szentelésének 25. évfordulóját – írta beszámolójában Kovács Ágnes. Írását szerkesztve közöljük.
Ó nyárelő sokünnepű hava,
Papszentelések édes évszaka!
Évforduló minden vasárnap.
S az öreg pap, kit kézvezetni várnak
Fölkent fiak, barátok, unokák:
Vállán érzi az Apostol kezét
Ó páratlan primiciák!
Ezüstmisék, aranymisék!
(…)
Ezüstmise, férfiak ünnepe!
Eljárt az élet forró közepe,
Sürög az ember, korhamvazta fővel,
A munkából is ima lesz idővel.
Haszontalan szolgák vagyunk:
A szerelemből megmaradt a hűség;
Ezüst hajakkal Téged szomjazunk,
Ezüst igazság, ezüst egyszerűség.
(Sík Sándor: Misék, részlet)
Elhagyva a nagyvárosi lüktetést, letérve az autópályáról, az egyre gyérebb forgalom lassításra késztette az embert. Nem is tehettünk volna mást, hiszen a festői Cserhát elénk táruló dimbes-dombos lankái várták, hogy rácsodálkozzunk szépségükre, s eközben lassan lélekben is megérkeztünk, elcsöndesedtünk. Szentháromság vasárnapján több mint ötszázan jöttek el a középkori Szent Márton-templomhoz, hogy hálát adjanak az elmúlt huszonöt év találkozásainak örömeiért és nehézségeiért.
(…) Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
(Sík Sándor: Te Deum, részlet)
A meghitt, bensőséges ünnepség a házigazda, Turai János balassagyarmati plébános köszöntőszavaival kezdődött. Sík Sándor Te Deum című verse a hála és a köszönet felé fordította a jelenlévők gondolatait. Nagy öröm a mintegy háromszáz lelkes település lakóinak, hogy Isten kegyelméből papot, majd püspököt adhattak az Egyháznak. A csesztvei emberek egy családként, egy szívvel, egy lélekkel, nagy odaadással ünnepelték fiukat.
Köszöntőt mondott Palman Imre, Csesztve polgármestere is, aki a település nevében kifejezte örömét községük szülöttének hivatásáért, és az önkormányzat nevében a község kitüntetését adományozta Palánki Ferenc megyéspüspöknek.
A szentmise szónoka Beer Miklós váci megyéspüspök volt, akit régóta tartó barátság fűz Ferenc püspökhöz. Homíliájában a főpásztor arról beszélt, hogy a számunkra véletlennek tűnő történések Isten üzenetei az életünkben, amelyeket ki kell bontanunk. Palánki Ferenc püspökkel való találkozásai, személyes élményei szintén nem véletlenek: kedves, igaz, őszinte barátság hatja át kapcsolatukat. Az esztergomi szemináriumban a mester és a tanítvány találkozott, majd papként és püspökként testvérekké lettek.
Az ünnepi mise szónoka ezután Szentháromság vasárnapjára, Isten ünnepére irányította a hívek figyelmét, hangsúlyozva, hogy ennek titkát csak megsejteni tudjuk. Isten bennünket szólít meg Jézus Krisztus személyében, aki embersorsunkat vállalva a testvérünkké lett, hogy a kereszten a legnagyobb szeretet biztonságát, s feltámadásával a reménység forrását adja nekünk, majd a Szentlélek kiáradásával átjárja a szívünket, az életünket, és bennünk éljen szeretetével. Isten magához emel bennünket. Erre figyelünk, ennek örömét adjuk tovább a papi szolgálatért bemutatott hálaadó szentmisében is, újra és újra arra kérve a Szentlelket, hogy mindezt elhiggyük. E szolgálaton keresztül is annak bizonysága tárul elénk, hogy Isten bízik bennünk, és komolyan vesz minket.
A szónok ezután a Szentírásból idézett: „Istent soha senki nem látta” (1Jn 4,12), ám ha szeretjük egymást, azzal láthatóvá tesszük őt. Megváltó halálával és feltámadásával Jézus Krisztus megnyitotta előttünk az örökkévalóság távlatát. A kis település, Csesztve Árpád-kori temploma a temetőkert mellett áll. Az itt bemutatott szentmisén Ferenc püspök jelmondata – „Jézus a feltámadás és az élet” – megerősítést nyer. Elhunyt szeretteink sírja mellett a feltámadás és az örök élet reménységét ünnepelhetjük, azt, hogy találkozunk az atyai házban.
Beer Miklós végül arra kérte a híveket, imádkozzanak leendő papjainkért és Ferenc püspök atyáért, hogy Assisi Szent Ferenc lelkületével kormányozza egyházmegyéjét, és püspöki szolgálatával egész magyar népünknek bátorítást, reménységet adjon.
(…) hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk az ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
(Babits Mihály: Eucharistia)
A szentmisén jelen volt Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész is, akit huszonöt évnyi barátság köt Palánki Ferenc püspökhöz. Megtérése röviddel a főpásztor pappá szentelése előtti időre tehető, s azóta is naponta járul az Oltáriszentséghez.
A színművész hálaadásul Babits Mihály Eucharistia című versét adta elő. Bevezetőként elmondta, a költő ezt a verset a trianoni döntés fölötti fájdalmában írta. 2020-ban, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében lesz Trianon 100. évfordulója. Babits verse összecseng Beer Miklós püspök prédikációjával, illetve Ferenc pápa Csíksomlyón elhangzott gondolataival is. A Szentatya a magyar szentek földjén először Máriát köszöntötte. A színművész ezután Szent II. János Pál pápát idézte, aki azt mondta: a legbiztosabb út az Atyához Márián keresztül vezet.
„Adjatok hálát mindenért!” Az ezüstmisés Palánki Ferenc Szent Pál felszólításával fejezte ki köszönetét Istennek és mindazoknak, akik segítették, hogy válaszoljon Isten hívására. A hála szavai szóltak szülei, családtagjai és pap testvérei felé, s különös szeretettel imádkozott elhunyt édesanyjáért és testvéréért. Majd hangsúlyozta: érdemei nélkül, bűnei ellenére is feltétlenül szereti őt Isten, s ezt mindannyian elmondhatjuk magunkról. Isten várja, hogy személyes életünkkel és szolgálatunkkal válaszoljunk szeretetére.
A jubiláló főpásztor visszaemlékezett arra az időre, amikor először találkozott Beer Miklós püspökkel. Ismeretségük egy, az életét azóta is meghatározó gondolattal kezdődött. Ne zárjuk ki a másik embert az életünkből, a szeretetünkből, mert akkor nem jutunk sehová. Igyekezzünk az életünket az elveinkhez igazítani, mert különben az elveink fognak igazodni az életünkhöz – hangsúlyozta az ünnepelt.
Végül Pál József Csaba temesvári püspököt idézte, aki az elmúlt napokban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjainak tartott lelkigyakorlaton egy filozófustól kölcsönzött gondolatot osztott meg a lelkipásztorokkal: „Ha az égre mutatok, a bölcs ember nem az ujjat nézi, hanem az eget.” Palánki püspök hangsúlyozta: a szentmisén jelen lévő több mint ötszáz ember nem miatta jött el ünnepelni, hanem azért, hogy az égre nézzenek, és meglássák Istent.
Köszönetet mondott azért, hogy életével, papságával Istenre mutathat, és kérte a hívek imáját, hogy minél tisztább, egyértelműbb jel lehessen: olyan, aki Istenre és igazi otthonunkra mutat, arra a szeretetközösségre, az igazi boldogság forrására, amelyre mindannyian vágyakozunk.
A szentmise után Csesztve lakóinak őszinte szeretetéből részesülhettek a jelenlévők: senki sem térhetett haza anélkül, hogy meg ne kóstolta volna saját készítésű finomságaikat.
Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
