A közlekedési vállalat a rendkívüli időjárásra tekintettel átmeneti használatra átadta oktatási központja helyiségeit a szeretetszolgálat és általa a hajléktalanok számára. Az este nyolctól reggel nyolcig nyitva tartó szálláson az alvás mellett mosakodási és a támogatások szerinti étkezési lehetőséghez és meleg teához is hozzájuthatnak a betérő hajléktalan férfiak és nők.
Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke elmondta: minden lehetséges módon segítenek a rászorulóknak. A szervezet kilenc utcai gondozószolgálatot működtet Budán, nappali melegedőiben több ezer ember – köztük nyugdíjas és lakhatási lehetőséggel rendelkező rászorulók – fordul meg ezekben a napokban. Ők ruháért, ételért, fürdési és mosási lehetőségért vagy orvosi ellátásért mennek hozzájuk.
Az ideiglenes pályaudvari menedékhely azért is lényeges segítség számukra, mert Budapesten a XI. kerületben élnek a legtöbben az utcán. A hajléktalan ember rettenetesen ragaszkodik ahhoz a kevés kapcsolathoz, amelyet az adott élettér biztosít számára, ezért nem szívesen hagyja el megszokott környezetét, a hideg ellenére sem megy el egy távolabbi szállásra. Annak ellenére, hogy a segélyszervezet senkit nem utasít el, a hideg napokban is találkozhatunk olyan emberekkel, akik viszonylag védett helyekre – lépcsőházakba, kukatárolókba – húzódnak. Ezekben az esetekben életet menthet, ha a lakók ezt elnézik, megengedik – mondja a szakember. Nagyon sok ember képtelen elfogadni az ellátást, mert már megszűnt az akarata, nincsenek céljai, azt sem igazán érti, mi történik körülötte. „Mindaddig, amíg nem találjuk meg hozzájuk a kulcsot, az utcán fognak élni. Ezt nagyon nehéz kényszerítő eszközökkel megoldani.”
Lassan szállingóznak a hajléktalanok az éjjeli menedékhelyre. A szervezet munkatársai, utcai gondozói némelyiküket már ismerősként köszöntik, másokat egy-egy pohár meleg teával, támogatásként kapott péksüteménnyel bátorítanak. Tamásnak – annak ellenére, hogy „viszonylag jó túlélési stratégiákat” dolgozott ki – már „nagyon fájt a hideg”, ezért kis megnyugvást jelent számára a pályaudvari lehetőség. Károly éjjel sétálni szokott, hogy ne fagyjon meg, nappal pedig ott pihent, ahol tudott… Jánosék egy közeli bokros részen, sátorban laknak a párjával. „Én nem fáztam ott sem, de őneki – mutat az asszonyra – itt jobb lesz”…
Ha nagyon leegyszerűsítjük, azt mondhatjuk, hogy „az lehet hajléktalan, aki nem szeret, és akit nem szeretnek” – folytatja a beszélgetést Vecsei Miklós. Ha megszűnnek az emberi kapcsolatok, ha megszűnik a cél, amelyért érdemes élni, akkor az ember utcára kerülve nagyon gyorsan kiszolgáltatottá, áldozattá válik, akinek minden mindegy. Téves az a vélemény, hogy ezek az emberek nem akarnak dolgozni. Ők már nem tudnak akarni… Gábor, alighogy bekopogott az ajtón és regisztrálták, kapucnis kabátjába burkolózva leheveredik a szélső ágyra, és azon nyomban elalszik. Vajon miről álmodik, ha egyáltalán lesz álma, s vajon milyen holnapra ébred…
Fotó: Cser István
