Első pillantásra úgy tűnik, kettejük közül Zorán választotta a könnyebb utat azzal, hogy korábban már megjelent dalok duettváltozatait énekelte fel barátaival. Az Egypár barát az életmű ismerői számára valóban nem okoz meglepetést, ám az ismert dalokat két kivétellel friss, koherens hangzásban élvezhetjük. Zorán bátran alapozott zenésztársainak kreativitására, amikor néhány, eredetileg az ő hangjára írt dalt kellett kettőssé formálni. Az énekdallamok bújócskázása így nem erőltetett, s néhány esetben – erre a párjával, Hegyi Barbarával előadott Játssz még a legtökéletesebb példa – igazi örömzenéléssé alakul. Ezenfelül több alkalommal is új minőség születik a duettpartner belépésével: az Esküvő Tompos Kátyával, a Mit akar az eső Bíró Eszterrel, az Ederlezi Rúzsa Magdival és a Ne várd a májust Bródy Jánossal elhangzása után is sokáig visszhangzik bennünk.
S akkor a nehezebb útról: Koncz Zsuzsa saját bevallása szerint is gyorsan, szinte „hirtelen felindulásból” készítette el vadonatúj stúdióalbumát. A Tündérország tömörebbre és egységesebbre sikerült, mint a három évvel ezelőtti, hullámzó színvonalú, 37 című lemez, s az eddigieknél rockosabb hangvétel újdonság ugyan, a tizenkét friss dal közvetítette gondolatvilág kényelmesen ismerős. Új utakat csupán a Tóth Krisztina versére az idén elhunyt Bódi László „Cipő” zenéjével készült Repülő és a Tolcsvay–Sziámi együttműködésből született Forgószél keres; Lerch István Jó lenne még című száma lassan áradó dallamépítkezésével, Závodi Gábor remek A sárkányok földjén című dala pedig ellenállhatatlan életigenlésével ragadja meg figyelmünket.
Ha úgy érezzük, kedvenceink összes fontos albuma már legalább húsz éve megjelent, ideje önvizsgálatot tartanunk: lehet, hogy ikonjainkkal együtt menthetetlenül megöregedtünk. Koncz Zsuzsa és Zorán új lemezeiről azonban mégsem komor rezignáltság, inkább a realitásokat nem kevés öniróniával tudomásul vevő derűs bölcsesség sugárzik. Nemes, tiszteletre méltó megöregedés ez, melyben örömmel osztozik művészével hűséges közönsége.
