Együtt kell dicsérnünk az Urat

Ezen túlmenően egy-egy központi beszélgetés segített még az ismerkedésben. 1989. december 16-i beiktatásommal vettem át az egyházmegye vezetését. Mivel 1991. augusztus 17-én pápalátogatás volt Pécsett, az első nagy élményem az volt, hogy találkoztam a világegyház képviselőivel. A péteri szolgálatot, mely a katolikus egyházat világegyházzá teszi, nagyon jó volt kezdő püspökként közvetlenül is megismerni, jelentését elmélyíteni. Az újrakezdés után mi jellemezte a püspöki tevékenységet?  – Az elkövetkező években folytatódott az újjáépítés, mely nemcsak belső, lelki folyamat, hanem külső nehézség is. Ha nyitva voltak is a templomok, ez nem jelentette azt, hogy jogilag vallásszabadság lett volna. Gyakran kellett az egyháznak új struktúrákat építeni. Az ország vezetői sajnos sok esetben azt gondolták, az egyház vissza akar nyúlni a húszas, harmincas évekhez. Nem látták, hogy működése érdekében van szükség az új intézményekre. Csak egy-két példát említenék az újjáélesztett intézményekre. A karmelita nővérek újrakezdhették szerzetesi életüket egy lelakott kolostorban. A ciszterciek visszaigényelték gimnáziumukat. Megindult a Miasszonyunk női kanonokrend és a pálos rend működése is. Rögtön a fordulat után elkezdődött az egyházi általános iskolai és óvodai munka. Az egyház karitatív működése célját segítve megalakult „a Kolping”, „a Málta”. Számos plébániát, templomot kellett felújíttatni ezekben az években. Örömmel tölt el, hogy az elmúlt tíz esztendőben két szociális otthont hoztunk létre, melyekben összesen csaknem kétszáz ember él. A létrehozáskor az volt a célunk, hogy az emberek úgy tudjanak élni öregségükben, betegségükben, hogy az ne Isten megkérdőjelezése legyen, hanem irányt adjon életüknek, mely nem a sötétségbe, hanem a fénybe vezeti őket. Nem volt könnyű időszak, és nem is fejeződött be, hiszen a mai napig tart az újjáépítés. Az intézmények létesítésén, megújításán kívül voltak-e olyan lelkiségi csoportok, amelyek erősítették az egyházmegyét? – Nagyon jó emlékezni azokra a lelkiségi mozgalmakra, amelyek a fordulat után a felszínen is megjelenhettek, és nem korlátozódtak magánlakásokon zajló találkozókra. Ilyen a Fokoláre, mely a Bibliát élő, eleven, közösséget teremtő és a szeretetre épülő könyvként olvassa. A Neokatekumenátus képviselői a maguk radikalitásával jelezni akarják, hogy a keresztséggel a Krisztus iránti elkötelezett életet választják. A Házas Hétvége lelkisége jele annak, hogy a társadalom alapja a család, mely egy férfira és egy nőre alapozott, gyerekekkel gazdagított közösség. A család nélkül a társadalom nagyon ingoványos talajra lép. A későbbi években alakult meg az Antiochia közösség. Karizmatikus csoportok is születtek, amelyek azt fejezik ki, hogy a Szentlélek új ötleteket és új struktúrákat is tud adni a megkeresztelt embernek. S z á m t a l a n problémával, nehézséggel, kötelező feladattal kell szembenéznie püspök úrnak. Mik azok a kedves emlékek, találkozások, amelyek éltetik, és amelyekből erőt meríthet? – Mindig nagyon szép élmény, amikor találkozhatom az egyházközségiekkel, akár bérmálás vagy templomszentelés, búcsúk alkalmával. A papokkal való találkozás is minden esetben pozitív élményt nyújt, hiszen a püspöknek ők az első számú munkatársai, akik képviselik őt a különböző településeken. Nemcsak a püspököt képviselik, hanem az egyházat, amely apostoli alapokon nyugszik. Mint püspök nem feledkezhetem meg a nagyon szép élményt adó római ad limina látogatásokról sem. 2009-ben nemcsak püspöki jubileumot ünneplünk, hanem a pécsi egyházmegye alapításának millenniumát is. Püspök úr jelmondata így hangzik: „Az Úr a mi örömünk.” Milyen jelmondat, üzenet kerülhetne az egyházmegyei címer alá a millennium évében? – A II. vatikáni zsinaton hangzott el: „Dicsérjétek az Urat velem, magasztaljuk nevét együttesen.” Erre a mondatra már a püspöki jelmondatom is utal: „A mi örömünk az Úr.” A millennium kapcsán így folytatnám: ha együtt dicsérjük az Urat, ha a mi örömünk az Úr, akkor olyan közösséghez tartozunk, amelyet Krisztus alapított. Ezt a közösséget akarom szolgálni, és ezt szeretném látni az emberekben, a megkeresztelt, Krisztushoz tartozó hívekben.