Baráti Kristóf kiérdemelte, hogy a chicagói Stradivari Alapítvány az ő kezébe adja 1703-ban készült „Lady Harmsworth” hegedűjét. Az ifjú művész ma már a legjobb zenekarokkal, karmesterekkel és szólista partnerekkel dolgozik. A ’90-es évek közepétől indult el nemzetközi pályafutása, az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválon pedig már a Royal Philharmonic Orchestra és Charles Dutoit karmester választotta szólistának Beethoven hegedűversenyéhez…
Baráti mindeközben laza figura. Rajong a sakkért, szenvedélye a repülés, a „pilótaság”. Szívesen utazik, ingázva szülővárosa, Budapest és az őt vendégül látó világvárosok között. Fegyelmezett, határozott és „öntörvényű” művész, aki 2008 novemberében többek között ezt mondta az Új Embernek adott interjújában: „Saját elképzeléseimet követem, előadásmódom a meggyőződésen alapul. Az esztétikumra, az egyszerűségre és a struktúrára építek, nem pedig különböző sémákra vagy új felfedezésekre. A tanulás része az adott mű spirituális átgondolása, próbálom megérteni, hogy a szerző mit is írt le. Amikor kiállok a közönség elé, már nem bizonytalankodhatok az elképzelést illetően. Annak tudatában kell játszanom, hogy ennek a passzusnak, struktúrának csak így van értelme…”
És hogy mit jelent számára hivatása? Így válaszolt: „Számomra az előadó-művészet értelme az igazság keresése. »Boldog, aki keresi az igazságot; és óvakodj attól, aki már megtalálta.« Egész életünk a keresésről szól. A zene tud leginkább és legközvetlenebbül a lélekhez szólni. Szerencsés, aki kapcsolatba kerül vele vagy közvetítheti. A maradandóra törekszem, nem szeretnék elmenni a ma annyira divatos »könnyűség« felé. Kedvelem a rendkívüli dolgokat, a kihívásokat.”
Baráti Kristófra érdemes odafigyelni. Mindig, és minden koncertjére. Azt hiszem, itt kezdődik a hiteles sztárság. És még csak harminchárom éves…
