Nem véletlen, hogy a kötet az 1999. október 31-én, Augsburgban aláírt Evangélikus–Katolikus Közös Nyilatkozat értékelésével kezdődik. Ez a dokumentum kísérletnek és mintának egyaránt tekinthető. A „különbségeket megőrző egyetértés” szavakkal lehet a leginkább jellemezni ezt a szöveget, melynek segítségével mind a két fél úgy fejti ki a saját álláspontját, hogy azt a másik véleményének, tanításának összefüggésébe helyezi. A 2002-ben aláírt Ökumenikus Charta azt jelezte, hogy a folyamat jó úton halad, ám a Hittani Kongregáció Dominus Iesus nyilatkozata utáni félreértések azt is mutatják, hogy az ökumenikus törekvések során rendkívül fontos a kölcsönös bizalom.
Az ortodoxokkal folytatott párbeszédben elsősorban a személyes kapcsolatoknak volt jelentőségük. VI. Pál pápa Athenagorasz, II. János Pál pápa pedig Dimitriosz pátriárkával találkozott. Az 1993-as Ba¬la¬man¬di Nyilatkozat azonban rossz irányba terelte az egységtörekvéseket.
(E dokumentum szerint a Rómával egyesült keleti egyházak nem tekinthetők mintának a jövőben.) Bár teológiailag a katolikus egyházhoz az ortodoxia áll a legközelebb, úgy tűnik, a történelmi sebek gyógyítása nehezebben megy, mint a tanításbeli különbségek tisztázása.
A szerző igen hosszan foglalkozik a Magyarországon talán kevésbé ismert anglikán–katolikus közeledéssel. Részletesebben kitér a történelmi gyökerekre és a teológiai kérdésekre. Teszi ezt azért is, mert igen sok anglikán kéri – csoportosan is –, hogy csatlakozhasson a katolikus egyházhoz. XVI. Benedek pápa külön személyi ordinariátust is létrehozott a számukra.
A XX. század első felében a katolikus egyház távol tartotta magát a bontakozó ökumenikus törekvésektől. Ez alapvetően XXIII. János pápa idején változott meg, aki létrehozta a Keresztény Egységtitkárságot. A kötet lapjain ennek az intézménynek a létrejöttével és további alakulásával is megismerkedhetünk.
Egy ilyen könyv természetesen nem lenne teljes az egységtörekvések magyarországi helyzetének, történetének bemutatása nélkül, mellyel külön fejezetben foglalkozik a szerző.
A kötet második részében Kránitz Mihály kitágítja és túl is lépi az ökumenizmus témáját. Megvizsgálja, milyen alapokra lehet támaszkodni az egyistenhitet valló vallásokkal, a zsidósággal és a muszlimokkal folytatott párbeszéd során.
(Kránitz Mihály: Együtt az úton. Ökumenikus és vallásközi párbeszéd. Szent István Társulat, 2013. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
