 |
|
Vidám porcsinrózsák |
Mibe vessünk?
Bármibe, aminek van kifolyónyílás az alján! Ez lehet tejfölöspohár, faláda, cserép, papírból préselt tojástartó vagy tőzegcserép. Ez utóbbi kettő azért praktikus, mert a palántákat kiültetéskor nem kell megbolygatni, hanem vetőedényestül ki lehet ültetni a kerti ágyásba vagy az erkélyládába. Mind a papír, mind a tőzeg szétmállik, földdé érik a nedvesség hatására.
Első lépések
Ha minden kellék együtt van, kezdődhet a magvetés. Töltsük meg a vetőedényt a fent említett földkeverékkel úgy, hogy ne érje el a felső peremet, hanem egy-másfél centiméterrel alatta legyen. Öntözzük be, majd tömörítsük, azaz nyomkodjuk le a földet falappal vagy tenyérrel. Szórjuk el egyenletesen, nem túl sűrűn a magokat a föld felületén. (Ha sűrű a vetés, később gondunk lesz a palánták szétültetésekor!) Ezután szitáljunk a vetésre néhány milliméter vastagságban földet! A vetési mélység aranyszabálya: a mag méretének, átmérőjének megfelelő földmennyiség kétszerese fedje a magot. Példaként: a sarkantyúvirág magátmérője öt-nyolc milliméter, erre tehát egy-másfél centiméternyi földet kell szitálni. A nagyon apró magvakat csupán leheletnyi földdel szabad fedni.
Az utolsó munkafolyamat az öntözés, amelyet inkább kézi permetezőflakonnal végezzünk, mint locsolórózsával, nehogy összemosódjanak a magok.
Majd elfelejtettem: van még egy tennivaló, mégpedig a vetőedények címkézése. Tűzzünk jelölőtáblát a cserépbe, vagy írjuk rá, hogy mit vetettünk el, mert később nagy kavarodás lesz, nemcsak a fejekben, hanem a palánták között is!
Szép színhatást érhetünk el különbözőfajta bársonyvirág, lobélia, porcsinrózsa és záporvirág magvainak elvetésével.
Fotó: Lovas Katalin
