A nagy történelmi múltú Egyiptom már a III. században majdnem kizárólag keresztény volt. A legenda szerint Szent Márk apostol hozta a kereszténységet a Nílus partjára, aztán a megszálló rómaiaktól szenvedett vértanúságot Alexandriában 68-ban. E tájon vonult a pusztába a thébai Remete Szent Antal, majd 320 táján Pachomius remete itt szervezte meg az első koslostort. Itt született a szerzetesség. Az egyiptomi kereszténység azonban nem fogadta el 451-ben a chalcedoni (kalkedóni) zsinat tanítását. Ez a IV. egyetemes zsinat a monofizita eretnekséggel szemben megerősítette a niceai hitvallás Krisztusra vonatkozó tanítását, „valóságos Isten és valóságos ember”. Ekkor elszakadtak a bizánci és római egyháztól, majd a VII. századtól a muzulmán arabok alattvalói lettek. A kopt kereszténység túlélte ugyan az arab hódítást, de nagy árat fizetett fennmaradásáért. Főként a kolostorok elvesztése jelentett nagy csapást, hiszen ezek voltak spirituális és kulturális életük sugárzó központjai. Az egyház valóságos újjászületését jelzi, hogy míg a XIX. században már csak összesen ötven, nagyrészt analfabéta személy jelentette a kopt szerzetességet, ma már ezerötszáz (korántsem írástudatlan) szerzetes és nővér él Egyiptom ötven kopt kolostorában. Csak bizonyos tanulmányi szinttel rendelkezőket vesznek fel ugyanis a sok jelentkező közül. Így igyekeznek biztosítani a szerzetesség szellemi-lelki színvonalát. A hívek rendszeresen zarándokolnak a kolostorokba, ottani imáik, lelki feltöltődésük fontos eleme életüknek.
De mit jelent „kopt” elnevezésük? Egyiptom arab neve „dar al Qibt” (az egyiptomiak otthona). Ebből a „Qibt”-ből eredt aztán a „kopt”, vagyis az „egyiptomi keresztény”. Ők jelentik az egyiptomi kereszténységet ma is, bár kis számban vannak melkita, káld, örmény, maronita és szír ortodox keresztények is. XIII. Leó pápa 1895-ben kopt katolikus patriarchátust is létrehozott. Vasárnapi szentmiséjük három órán át tart, de nagyobb ünnepeken hét óráig. A pénteki (muzulmán) munkaszüneti napon a gyerekek „vasárnapi iskolába” mennek. Itt ismerik meg a Bibliát és a hit tanítását, a keresztény életalakítás módját. IV. Kirill „reformpátriárkájuk” alakította ezt ki (1854-1861). Nem szeretik, ha „kisebbségnek” nevezik őket. Ugyanannyira egyiptominak tartják magukat, mint az arab muzulmán többség. Erre jelenlegi főpásztoruk, III. Senuda pátriárka különösen nagy súlyt helyez. Pedig társadalmi helyzetük a mai Egyiptomban nem rózsás. Egyetlen hetilapjuk van, a 454 parlamenti képviselőből összesen négy, a 29 tartományi kormányzóból csupán egy kopt keresztény – őt 2006-ban nevezte ki első koptként Mubarak elnök. III. Senuda pátriárka – akit pápának is hívnak – kiemelkedő vezetője a kopt egyháznak. Magas képzettségű emberként lett szerzetes. Az elmúlt évtizedekben nagyon népszerűek voltak az egyetemisták körében rendszeresen tartott konferenciabeszédei. Az ötvenes évek óta törekszik „a muzulmán testvériség” arra, hogy Egyiptomot iszlám országgá alakítsa. A koptok sokáig visszavonultak a politikai életből, csak mintegy öt éve szervezik papjaik a keresztények közéleti felelősségvállalását. Ugyanakkor újabban a média már észreveheti a koptokat. Televízióban, filmekben, újságokban is említik őket. 2001 óta az iskolákban is szó lehet az ország keresztény történelméről. 2003 óta állami munkaszünet január 7., a kopt karácsony. Ilyen ellentmondásos az egyiptomi kereszténység helyzete – amint egész történelme is.
