Fotó: Cser István
Távozóban vagyunk már, amikor régi ismerősünkkel, a Budapesten élő, de Szigligethez kötődő ügyvéd barátunkkal (Bódi
Mária Magdolna kapcsán zarándoktársunkkal) találkozunk az apátsági turisztikai központban. „A sör miatt jöttem”, mondja nevetve, s már veszi is a hat üveget tartalmazó kis „kosárkát” és a háromüveges díszdobozt.
„Jelenleg még alig tudunk eleget tenni a keresletnek”, mondja Kovács Krisztián sörfőző mester. (Magam szeretem a ser kifejezés használatát – gondoljunk csak Krúdyra és Latinovits Zoltánra, aki hogyan tudta kijelenteni több fogás remek és remegő – velős-pirítós – étek után: kedves Vendelin (a kocsmáros-vendéglős neve), ezután jólesne egy pohár ser. Majd nagyot kortyolt, és letörölte a szája szegletére szélesen kiült habot.)
Nem csodálkozom a zirci apátsági sör iránt megmutatkozó rendkívüli érdeklődésen. Az országban elsőként itt kezdték el főzni – igazi apátsági termékként – a sört. Sixtus főapát erről a következőket mondja: „Idestova két éve kezdtünk gondolkodni ezen, mert a magyar egyházi viszonyok nem igazán teszik lehetővé, hogy minden aggodalom nélkül tervezhessük az apátság anyagi hátterét. Ezért olyan tevékenységet kellett találnunk, s kellene még továbbiakat kialakítanunk a jövőben, amelyek – minden külső tényezőtől függetlenül – elősegítik önfenntartásunkat.” A főapát ez utóbbiakat még nem említi, de tekintetéből látom, már határozottan körvonalazódtak az újabb elképzelések. A főapát magában hordozza a szerzetesi lélek mélységét, amely természetes összhangban áll az adott kor gyakorlati valóságával. Ha valaki nem ismerné, azt gondolhatná róla az első percben, hogy egy sikeres menedzserrel beszélget. Lehet, hogy igaza lenne. Egy lélek-menedzserrel.
„Annál inkább a saját lábunkra kell állni, hiszen ez hitelesen következik a szerzetesi hagyományokból. Ugyanakkor olyan tevékenységet kellett találnunk, amely nem konkurál más egyházi intézmények termelőtevékenységével, elsősorban a mi hagyományainkhoz illeszkedik, s
a monostorépület, az infra-
struktúra lehetővé teszi ezt. S persze amire van kereslet, és jól kapcsolódik a korábban megvalósult turisztikai beruházáshoz.”
A sörfőzdét a legkorszerűbb technológiával a monostorépület hátsó szárnyának pincehelyiségében alakították ki, szemközt a középkori épületek romjaival. Ebben jelképet látok, utalást a régi szerzetesi időkre.
A sörfőzés tehát illeszkedik a ciszterci hagyományokhoz. „Az európai ciszterci monostorok meghatározóak voltak a sörfőzés és a sörinnováció területén. A leghíresebb sörök a ciszterci – bencés és premontrei – apátságokból kerültek ki.”
Zircen 1735-ig vezethető vissza a sörfőzés kezdete. A török idők pusztulását követően az apátságot a poroszországi, ma Lengyelországhoz tartozó heinrichaui ciszterci szerzetesek indították újra. „Az ottani éghajlat, az ottani mindennapok velejárója volt a sörfőzés, a hűvösebb éghajlaton a szőlő nem termett meg. Ezt a tradíciót ők hozták Zircre, s nagy tetszést aratott. Akkoriban Magyarországon korántsem volt általánosnak tekinthető a sörfőzés.”
A szerzetesek étkezésében fontos szerep jutott a sör mértékletes fogyasztásának. Olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek a szilárd eledeltől való tartózkodás idején (böjtben) is gondoskodnak a szervezet egészségéről. Sixtus főapát egy öreg sörfőző mestert említ: amikor valamiféle megfázásos betegség bujkált benne, megivott egy nagy pohár sörlét (ebből erjesztik majd a sört), s ez jót tett az egészségének.
Idekívánkozik a bajor szerzetesekhez kapcsolódó, derültségre indító anekdota. Ők is sört főztek és ittak (állítólag ez volt a Paulaner őse), s ezt a cselekedetüket valaki (mert már abban az időben is előfordult ilyesmi) oly módon adta elő a pápának, hogy ezek a szerzetesek valami „bűnös” italt fogyasztanak. Erre az egyházfő kérte, küldjenek neki belőle, mielőtt ítéletet mond róla. Elgondolható, a tartósítás nélküli finom sörből miféle bűzös, romlott folyadék jutott el Rómába. Mire a szentatya annyit mondott: ezt csak igyák a szerzetesek.
Július elsejével kezdődött el hivatalosan a sörfőzés Zircen. Legalább egy hónap kell, mire a sör fogyasztható lesz. A nagyközönség augusztus 15-én ismerhette meg a háromféle – pilseni, búza- és belga – monostori sört.
Manapság sokan mondják – nem ismerve a szerzetesség lényegét –, hogy a szerzetesrendeknek jobban kellene alkalmazkodniuk a kor igényeihez. Ha ilyen, világinak, élvezetinek tekinthető tevékenységet végez az apátság, nem jelenti-e azt, hogy a jelen valóság szellemiségéhez kívánnának igazodni? – kérdem főapát urat.
„Az egyház mindig az adott kor formálására törekedett, hogy értékesebbé tegye az életet tevékenységével, legyen az egyházi evangéliumi szolgálat, karitatív vagy bármilyen innovatív tevékenység. Az egyház küldetésének, missziójának lényege, hogy alakítsa az embert, az emberi közösségeket. A termelőmunka alkotó, értékteremtő, következésképp méltó és igazságos, hogy ilyen tevékenységet folytasson az ember. Elengedhetetlenül fontos ez saját személyiségének egészséges alakulásához és az életfeltételek megteremtéséhez, ugyanakkor példát lehet mutatni vele.”
A zirci sörfőzdében – a kft. a ciszterci rend tulajdona, tehát minden vonatkozásban monostoron belül folyik a munka – jelenleg tizenöten dolgoznak, ennyi új munkahelyet teremtettek. „Az igényes, becsületes, hatékony munkavégzés fontos misszió a mai világban, amikor inkább a nyerészkedés, az ügyeskedés határozza meg a közhangulatot. Gondoljunk a brókerbotrányokra, a kötvénykibocsátásokból adódó, politikai hullámveréseket okozó esetekre.”
Szent Benedek – akinek Reguláját követik a ciszterciek – nemigen pártolja az alkoholfogyasztást. De maga írja, hogy erről nemigen lehet meggyőzni a mai – akkori – kor emberét, tehát engedjük meg korlátozott fogyasztását. A sörfőzés azokon a vidékeken terjedt el inkább, ahol ennek már a római korban is gyakorlata volt, illetve ahol a szőlő nem terem meg. „A sörfőzésnek és a sörfogyasztásnak a hagyománya monostoronként eltért, mint ahogyan a liturgiában és a napirendben is adódtak bizonyos eltérések, miközben létezett az általános norma, amelynek minden monostorban meg kellett felelni.”
A főapát visszatér a gazdasági szempontra. „Ma is vannak olyan ciszterci kolostorok Belgiumban, ahol csak annyi sört állítanak elő, amennyi éves önfenntartásukhoz szükséges. Nem a profitszerzés vezeti őket, hanem olyan jó minőségű eledel – mert a sör ennek nevezhető – előállítása, amelynek mértékletes fogyasztása kifejezetten hasznos az egészségre.”
S persze nem feledkezhetünk meg az imádkozz és
dolgozz kettős benedeki intelemről. „Munkapárti vagyok – mondja Sixtus főapát. Aki közelebbről ismeri, nem kételkedik ebben. – Bár jól jön a sörből származó bevétel, mégsem a gazdasági-pénzügyi vállalkozásra helyezném a hangsúlyt, hanem az alkotótevékenységre. A Regula figyelmeztet arra is: a szerzetesi közösség munkáját ne jellemezze egyoldalúság. A zirci apátságnak a lelkipásztorkodáson és az iskolai munkán kívül nem volt más tevékenysége az újjáindulás óta. Örülünk, hogy ezeken a területeken jelentős eredményeket tudtunk felmutatni, de a monasztikus közösségnek a monostoron belüli munkát is előtérbe kell helyeznie – amely segíti az egészséges munkamegosztást, egész- séges egyensúlyt és légkört alakít ki, hiszen a kolostoron kívül végzett munka gyengítheti és gyengíti is a kolostoron belüli összetartást, míg a monostoron belüli – az imádságon és egymás szolgálatán túl – erősíti a közösség életét. Ennek föltételei hiányoztak az elmúlt huszonöt évben.”
Odalent dolgoznak a tartályokat hűtő motorok, s rendszeresen „felszisszen” a palackozó gépsor. Kovács Krisztián sörfőző mester fiatalember. Nemrégiben még a Corvinus Egyetem sör- és szeszipari tanszékén oktatott. „A sörfőzésnek három szakaszát különböztethetjük meg. A főzőházban (így nevezi, amit én sörfőzdének nevezek) első lépésként sörlé készül a gabonából, víz, maláta és komló hozzáadásával. Majd ebbe élesztő kerül, s az így nyert lét behelyezzük a tartályokba. Ott erjed, érik a sör – ez a második, mintegy harmincnapos mozzanat. Miután az élesztő elvégezte a dolgát, kiül a sör aljára. A harmadik szakaszban leszűrjük az immár tiszta sört, s előkészítjük a töltésre.”
Miben áll a zirci sörök különlegessége, egyedisége? – érdeklődöm. „Mindhárom receptet én fejlesztettem ki, s azzal, hogy belga típusú söröket főzünk apátsági környezetben, szakrális helyen, manufakturális jelleggel – ezzel teljesen egyediek vagyunk.” Évente háromezer-négyezer hektó sör érlelődik majd itt. Ennél már most jóval nagyobb az érdeklődés.
Főapát úr még egy szempontra felhívja a figyelmet:
„ Hogy igazi apátsági termékről van szó, jelzi, hogy előállításához semmilyen – sem egyházi, sem állami, sem európai uniós – anyagi forrást nem vettünk igénybe. Ezzel is igyekszünk bemutatni, hogy saját erőre támaszkodva is el lehet indítani egy vállalkozást.”
Közben előkerül egy üveg apátsági. De mielőtt felnyitnánk, főapát úr (mert óhatatlanul a jelen szélesen értelmezett gondjairól beszélünk már), a következőket mondja: „A monasztikus szerzetesi közösség nagy eredménye volt az evangelizáció mellett az általános kultúra megteremtése. Gondoljunk az írásbeliség, az olvasás létrejöttére és elterjedésére, a közigazgatási rendszer kialakítására, emellett a szerzetesek viselkedés- és munkakultúrájukkal is formálták a népvándorlás kora utáni Európa népeit – s mutatnak példát azóta is. Napjainkban a konzumgondolkodás cunamiszerűen söpri el és gyűri maga alá a társadalomban az igényességet, s ezt igen nehéz ellensúlyozni. Mi, ciszterci szerzetesek sem ellensúlyozni szeretnénk, hiszen önmagában hiábavaló dolog lenne, sokkal inkább szimbólummá, jellé, világítótoronnyá kívánunk válni, innovatív munkánkkal egyfajta mintát adni, mércét állítani; amelyet észre lehet venni, komolyan lehet venni, s amelyhez kissé igazodni lehet, Uram bocsá’ talán még követni is. Amennyiben vállalkozásunk sikeres lesz, ez nem egyedül az apátság sikereként könyvelhető el, az egyház általános megítélését is befolyásolhatja. Nem vagyok híve annak, hogy abból éljünk és abból alkossunk, amit elkérünk az emberektől, hanem ami korábban is jellemző volt a szerzetességre és az egyházi életre, hogy saját erőforrásainkból megtermelt javakkal másokat is újabb javakhoz juttassunk – lelki, szellemi és egzisztenciális vonatkozásban egyaránt. Ehhez persze nagyobb termelő infrastruktúrával és termelő értékkel kellene rendelkezniük az egyházi szervezeteknek.”
A belga sör kerül elénk, amely a főapát szerint „leülős ital, fogyasztása közben lehet beszélgetni, elmélkedni”. A kupakra pillantok. Mit ábrázol? A zirci apátság címerének egyszerűsített formáját. Közepén egy daru, a virrasztó madár. „Jól szimbolizálja a szerzetest: az imádságban és a munkában való állhatatosságnak, a virrasztásnak fontos szerepe van az életünkben.” Egy kereszt is látható a kupakon, amelyben a mors – halál – szó olvasható. „Nem kell félni – kacag föl jóízűen Sixtus főapát –, hogy aki felnyit egy ilyen üveget, arra a halál vár. A mors kifejezésnek a szerzetesi világban más üzenete van: halj meg a világnak, és élj Istennek. Hivatásunk, küldetésünk, akár az imádságban, akár a napi munkában arra szolgál, hogy az isteni mércének tegyünk eleget, így formáljuk értékesebbé a világot.”
Pattan a kupak, egészségesen szisszen az üveg, s az első korttyal a sört torkomba, az intelmet emlékezetembe nyelem üdítőn, jóízűen: halj meg a világnak, és élj Istennek. S boldognak érzem magam. Mire nem képes egy üveg apátsági!
