Boldogan és köztiszteletben éltek. Élvezte Izdegerd király és fia bizalmát, a királyi udvar felügyelőjévé tették. A kegyektől elvakulva azonban, hogy kedvében járjon urainak, elpártolt a keresztény hittől.
Anyja és felesége, értesülve hitehagyásáról, levelet küldött neki, amelyben szerencsétlen cserének nevezték a tettét: a földi királyért elhagyta az örökkévaló, mennyei Királyt, a mulandót választva méltatlanná lett az örökkévalóra.
Szeretteinek sorai gondolkodóba ejtették Jakabot. Ha anyja és felesége megtagadja őt hitehagyása miatt, mi lesz vele az ítélet napján, amikor az élőket és holtakat ítélő igazságos bíró is megtagadja majd az egész világ előtt? Újra elolvasta a levelet, és bánkódni kezdett bűne miatt. Arra a gondolatra jutott, hogy az irgalmas Istenhez folyamodik bűnbocsánatért.
A bűnbánó Jakabról megtudták, hogy megtért. Jelentették a dolgot a királynak, aki magához hívatta. Amikor hite felől tudakolózott, Jakab őszintén megvallotta, hogy Krisztus követője. A király nyomban kínteljes halálra ítélte. Jakab kegyetlenül szenvedett, mégsem tagadta meg többé keresztény hitét.
Történetéből több tanulság is előtűnik. Mint Jézus mondta, a gazdagság, az élet kényelmei elfordíthatják az embert Istentől. A belé vetett mag nem hoz biztosan termést.
Jakab anyja és felesége imádkozott Jakab megtéréséért. Törődtek vele. Minden időben igaz az, amit Isten Ezekiel prófétán keresztül üzen: „Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen” (Ez 33,11). Ez nagy vigasztalás és lelki erőforrás a legnagyobb bűnös számára is.
A hitét megtagadó Jakab bűnbánatot akart tartani. Isten mindig megadja az időt is, az erőt is a vezeklő lelkülethez.
