Igazi gyönyörűség egy eredeti reneszánsz rajzot látni. A barna tinta vagy a lavírozott tus rendkívüli hatást kelt a sárguló, kissé töredezett papíron. Főleg, ha az ember tudja, milyen régi. Érzékeny anyag a papír, szinte csodának mondható, hogyan maradhattak meg ezek az alkotások ennyi éven át, úgy, hogy még látszanak a vonalak, tónusok. Az eszmény diadala – Raffaello címmel rendezett most tárlatot a budapesti Szépművészeti Múzeum, ahol az itáliai festő hat rajzán kívül kortársai munkáit is megnézhetjük.
A legtöbb alkotás megrendelő számára készült vázlat, hogy ha kell, változtatni lehessen az első elképzeléseken. A rajz a XVI. században vált a különféle művészi feladatok tervezésének és megoldásának alapjává. A jelesebb festők többnyire igen sokirányú tevékenységet folytattak. A kor jellegzetes figurája a művelt, sokoldalú művészegyéniség, akit elméleti kérdések is foglalkoztattak, és műhelyében számos tanítvány dolgozott. Megnőtt a tervező művész jelentősége a kivitelezőével szemben. A reneszánsz előtti korban e kettő szétválasztása nem volt elképzelhető. Teljesen idegen lett volna a középkori munkamódszerektől, amelyek szerint a művész individuális tevékenysége a tervezéstől a mű végső befejezéséig tartott. A kivitelezés hozzátartozott a mű lényegéhez, azonban a XVI. században ez már nem volt feltétlenül kötelező. A metszetet, üvegfestményt előkészítő tervrajz vagy akár a nagyméretű faldíszítésekhez készült tanulmányjellegű vázlatok mellett kialakult az önálló alkotás igényével születő rajz, amelyet egész Európában egyre inkább az alkotó személyiség intim megnyilatkozásának tekintettek, és gyűjtését is elkezdték.
Raffaello Urbinóban született. Mestere Perugino volt, akinek stílusában sok szép Madonna-képet festett. Tehetsége teljes kibontakozására Rómában került sor. A Sixtus-kápolnába tervezett faliszőnyeg-kartonjai fontos helyet foglalnak el a festészetben. Mária-képeinek sorozatát jól jellemzi az Esterházy Madonna. A kiállítás bejáratával szemben, mesésen szép reneszánsz keretében rögtön feltűnik e „magánáhítatra szánt Madonna-kép”, ahogy a mellette lévő magyarázó szövegben olvashatjuk. Firenzében a XV. századtól terjedt el Leonardo nyomán ez a képtípus, melyen széles tájba helyezett alakokat látunk. Vékony, félkörívesre vetemedett fatábla lett belőle az idők folyamán.
Raffaello Angyalfej című rajza különleges darabja a kiállításnak. Antik hatású, lendületes vázlat, szürkésfekete és barnás kréta, illetve szén felhasználásával, fedőfehérrel készült rajz. A tanulmányt végül nem használták fel, később Giulio Romano e fejet megjelenítette a genovai Santo Stefano-templom Szent István megkövezése oltárképének kartonján.
Raffaello az elsők között ismerte fel, hogy a sokszorosított grafika segítségével kompozícióit széles körben népszerűsítheti. Az 1510-es évek elejétől a korszak legkiválóbb rézmetszőjével, a bolognai származású Marcantonio Raimondival működtetett vállalkozása hosszú időre meghatározta a római metszetkiadást. Raffaello A betlehemi gyermekgyilkosság című tollrajza Raimondi metszetéhez készített vázlat. A kiállításon mindkettő egymás mellett látható. Dürer Vizitáció című fametszete a Mária élete sorozatból (1504) a kiállítás érdekessége. Raimondi egyszerűen „lelopta” a nagy németalföldi mester alkotásait. 1506-ban Velencében hetven rézmetszetet készített Dürer monogramjával, aki erre bepanaszolta a velencei hatóságoknál. Ez volt a művészettörténet első szerzői jogi pere.
Raffaello kortársa, Perino del Vaga Szent György és a sárkány című tollrajza igazi grafikai bravúr. Perino biztos rajztudását csak bámulhatjuk az idők távlatából. Sűrű vonalhálón át formálódik ló és lovas figurája, amint Szent György hosszú dárdájával keresztüldöfi a sárkányt. A ló lendületes alakja, lábainak, patáinak formája elmélyült anatómiai ismeretekre utal.
Raimondi nagyszerű rézmetsző volt, még ha időnként gátlástalanul lopott is kortársaitól. Szent Lőrinc mártíriuma című metszete fantasztikus mozgalmassággal mutatja be az ókorban történt barbár cselekedetet. Rengeteg férfiakt megrajzolására adott alkalmat ez a téma. Szent Lőrinc dicsfénytől övezett feje, az erőszaknak önmagát megadó mozdulata éles ellentétben áll a körülötte nyüzsgő, kivégzésre készülő pribékekkel. Igazi mesteri kompozíció.
Antonio Pollaiuolo A gladiátorok viadala című rézmetszete 1470-ből nagy hatással volt a későbbi metszetkészítőkre. Mozgásban megragadott alakjainak virtuóz ábrázolása miatt vált népszerűvé. A korabeli firenzei műhelyekben mintalapként szolgált a művészpalánták körében.
A kiállítás kuriózuma és egyetlen domborműve Moderno Krisztus ostorozása című, 1506-ban bronzból készült remeke.
Egy egyszerű rajz vagy akár egy kisebb méretű metszet sok emberhez eljuthat. Olcsóbb, mint a táblakép, könnyebben is kezelhető, és kis helyen elfér. A vizuális alkotás másképp hat, sokszor gyorsabban ér célba, mint a verbális. Ahogy Napóleon mondta egyszer: „Egy kis vázlat többet ér, mint egy hosszú értekezés.”
(A kiállítás március 30-áig látható.)
Fotó: Mészáros Ákos
