A Phoenix legénysége eddig közel négyezer-ötszáz életet mentett meg (Fotó: MOAS)
Akkor kezdődött minden, amikor 2013 nyarán a Catrambone család Tunézia partjai felé tartott egy jacht fedélzetén. Mivel a Málta és Tunézia között fekvő kis olasz sziget, Lampedusa strandja a világ legjobbjai közé számít, gondolták, megállnak egy időre. A kikötőtől nem messze Regina egy kabátot vett észre a vízben, és megkérdezte a kapitánytól, mi lehet az. A kapitány azt felelte: szinte egészen biztos, hogy egy menekülté volt, az egyiké a több ezer közül, akik a jobb élet reményében Líbiából Európába igyekeztek egy ócska hajón, és útközben vízbe fúltak. Reginát nagyon megérintette ez az eset. Ferenc pápa szavai jártak a fejében. „A szentatya azt kérte, hogy mindenki, aki tud, segítsen a képességeinek megfelelően – mondja. – Gondolkodni kezdtünk, nekünk milyen képességeink vannak, és arra jutottunk: megfelelő anyagi hátterünk van ahhoz, hogy segítsünk azoknak az embereknek, akik bajban vannak.”
Az UNHCR és az Amnesty International adatai alapján 2014-ben mintegy kétszáztizennyolcezer illegális bevándorló próbálta meg elérni Európát a Földközi-tengeren át, vagyis több mint ötször annyian, mint 2010-ben. A tengeren való átkelés során – egyszerűen csak a jobb élet után kutatva – közel háromezer-ötszázan vesztették életüket. A legtöbben Szíriából, Eritreából és Szomáliából érkeznek, az erőszak, az üldözés elől menekülnek. Busszal vagy gyalog mennek Líbiába, ahol embercsempészbandák szervezik meg az átkelésüket. Több mint százan utaznak egy-egy rozoga halászhajón és felfújható gumicsónakokban, nemritkán víz és élelem nélkül, negyvenórányira a következő kikötőtől, s azt remélik, hogy partot érnek, vagy a hatóságok megmentik őket, mielőtt kiszáradnának vagy elsüllyednének. 2013-ban két, menekültekkel megrakott hajó borult fel Lampedusa partjainál, legkevesebb négyszáz ember halálát okozva.
Chris és Regina ekkor határozta el, hogy ahogyan csak tud, segít. „Ha Chris valamit a fejébe vesz, akkor az úgy is lesz” – mondja Marco Cauchi, a férfi barátja, a máltai fegyveres erők veteránja, a MOAS munkatársa. Mintegy nyolcmillió dollár befektetésével hozták létre a menekülteket segítő nonprofit szervezetet, amelynek vezetésére a negyvenhét éves Martin Xuerebet, a máltai fegyveres erők korábbi parancsnokát kérték fel. Aztán megvásárolták a negyven méter hosszú, több mint másfél millió eurós kanadai hajót, amelyet Phoenixnek kereszteltek. Az Olaszország és Líbia között közlekedő hajó kapitánya Cauchi lett. Húszfős legénységének tagjai között orvosok és rohammentősök is vannak. A MOAS flottájának része két drón, azaz pilóta nélküli repülőgép is, amelyek segítségével figyelhetik a Földközi-tengert, és felmérhetik, hogy az észlelt hajókon szükség van-e mentőmellényre, élelemre, vízre és takarókra. 2014 augusztusa és októbere között a Phoenix tíz mentési akcióban vett részt: alig több mint hatvan nap alatt Chris Catrambone és barátai háromezer életet mentettek meg. Amikor a pap felszentelte a hajót, így szólt a legénységhez: „Ti most Isten küldetését teljesítitek.”
A Phoenix első akciójára 2014. augusztus 31-én került sor, harminc tengeri mérföldre Líbia partjaitól. „Több hajó hánykolódott a tengeren, az egyik tele volt gyerekekkel. Bármelyik pillanatban felborulhatott volna – meséli Chris. – A gyerekek sírtak és sikítoztak, a legtöbben úszni sem tudtak közülük.” Chris Louisianában nőtt fel, a szülők egyetlen gyermekeként. Mérnök édesapja sokat utazgatott, és fia egy hatalmas világtérképen követte nyomon az útjait, de megkeresgette a hírekben hallott természeti katasztrófák és fegyveres konfliktusok helyszíneit is. Felnőttként járt Irakban és Afganisztánban, dollármilliókat fordított a sebesültekre. 2006-ban, Izraelben majdnem eltalálta a Hezbollah egyik rakétája. Feleségével üzleti partnerek voltak. 2006-ban alapították meg a Tangiers Group nevű céget, amely utasbiztosítással, sebesültek kórházba szállításával, evakuálással foglalkozott.
Regina férjével együtt járja a tengert, ő is részt vesz a mentésben. „Október 28-án már hideg volt – meséli –, a tenger háborgott, esett az eső. Háromszázötvenegyen voltunk a hajón, nők és kisgyermekek is. Nehéz elmondani, mit érez ilyenkor az ember. Mindig azt vallottam, hogy kötelességünk segíteni másoknak, de megélni ilyesmit… nem hiszem, hogy ezek az emberek tudják, micsoda veszélynek vannak kitéve.” A Phoenix legutóbb néhány hete hajtott végre sikeres mentőakciót. Legénysége tizenkét nap alatt közel ezerötszáz ember, csaknem ezerkétszáz férfi, több mint száz gyerek és több mint kétszáz nő életét mentette meg. A legtöbben Eritreából menekültek. Chris így mesél az esetről: „Soha nem láttunk még ilyet. Az emberek végeláthatatlan áradatként jöttek elő a hajó rakodóteréből.” Néhányuk megrázó történetet mesélt. A huszonhárom éves szomáliai Mohamed ezt mondta: „Nem volt könnyű a hajón. Alig fértünk el, és nem volt kapitány, aki tudta volna, hogyan kell a hajót kormányozni. Az emberek egyre jobban féltek, főleg, amikor egyre nagyobb hullámok dobálták a hajót. Nem voltunk biztosak benne, hogy jó irányba tartunk. A csempészek csak úgy mutogattak valamerre, hogy arra kell menni.” Egy eritreai férfi így nyilatkozott: „Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megmenekültem. Újjászülettem.” Egy huszonöt éves, ugyancsak eritreai fiatal azt mesélte, hogy hét hónapon át utazott teljesen egyedül, Etiópián és Szudánon át Líbiába. Itt menekülttáborba került, ahol egy hónapot töltött, majd találkozott azokkal, akik aztán felrakták egy Olaszországba tartó hajóra.
Az idén már csaknem kétezren lelték halálukat a Földközi-tengeren, és egyre többen vannak a menekültek. Becslések szerint nagyjából ötszázezer és egymillió közé tehető azoknak a száma, akik készek arra, hogy Líbiából útnak induljanak Európába. „Akik képesek megváltoztatni dolgokat, azok az emberek, akik vállalják a kockázatot” – mondja Robert Young Pelton amerikai újságíró, filmes, a MOAS munkatársa Chrisék szolgálatára utalva. Chris a bloomberg.com oldalon megjelent riportban a menekültkrízist a második holokausztnak nevezte: „Emberek ezrei halnak meg Európa kapujában, és mi nem nézhetjük ezt tétlenül.”
