Fotó: Lambert Attila
A papi hivatás szűnni nem akaró nyugtalan fáradozás és keresés, hogy Isten országa terjedjen a szívekben, eljusson minden emberhez, és megváltoztassa a világ életét – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás június 10-én az esztergomi bazilikában tartott pap- és diakónusszentelésen.
Az esztergom–budapesti érsek a zsúfolásig megtelt templomban a főegyházmegye számára pappá szentelte Horváth Márton, Huszti Zoltán, Tihanyi Péter és Umhauser Ádám diakónusokat, valamint diakónussá Babos Áron, Szivák Tamás és Tóth Imre ötödéves papnövendékeket.
A szentmisén sor került hat családos férfi állandó diakónussá szentelésére is. Horváth Lajos, Lesták Zoltán, Pernitz Ákos, Szarvas Levente, Szlávik András és Tóth László két év készület után részesült az egyházi rend első fokozatában.
Erdő Péter bíboros a szertartás kezdetén a szentelendők mellett kiemelten köszöntötte az egyházmegye vele koncelebráló segédpüspökeit, Cserháti Ferencet és Székely Jánost, valamint a jubiláns paptestvéreket. Külön köszöntötte a szentelendők rokonait, barátait, illetve azokat a zarándokokat, akik gyalogosan érkeztek Esztergomba.
A főpásztor homíliájában a Jó pásztor hasonlatán keresztül mutatott rá, hogy Jézus – és az ő hármas küldetésében részesedő papok – mennyire nem szokványos vezetők. Emlékeztetett, hogy Ferenc pápa előszeretettel szól arról, a papoknak igazi pásztoroknak kell lenniük. A szentatya szóhasználatában ez azt is jelenti, hogy nem csupán időt és fáradságot méricskélő kötelességteljesítés a feladatuk, hanem szűnni nem akaró nyugtalan fáradozás és keresés, hogy Isten országa terjedjen a szívekben, eljusson minden emberhez, és megváltoztassa a világ életét.
Erdő Péter hangsúlyozta, hogy ehhez nagyon oda kell figyelni a mai kor emberére. Arra az emberre, aki gyakran szétszórt, nem tud hosszas eszmefuttatásokat nyomon követni, és nemegyszer a pillanatnyi élmények bűvöletében él. Arra az emberre, aki sokszor csak azért megy el a templomba, mert ott „az atya olyan klassz”, de ugyanezért néhány hét múlva már lehet, hogy egy másik felekezethez csapódik.
A bíboros arról is beszélt, hogy a papoknak mást kell kínálniuk, mint amit a világ ad, és ehhez személyesen Krisztust kell szeretniük.
Ha fáradhatatlan szenvedéllyel tanulmányozzuk a tanítását, imádságban tartjuk elevenen hozzá fűződő kapcsolatunkat, akkor megadja a Szentlelket, aki hatékonnyá, áldottá, áthatóvá teszi a mi szavunkat is – buzdított.
A szentelendők lelkére kötötte, hogy különös gonddal készüljenek a szentbeszédekre, ne legyenek érthetetlenek, unalmasak vagy sematikusak, hanem beszédeiknek mindig legyen igazi hitbeli tartalma. Azt is hangsúlyozta, hogy valamennyi korosztály számára fontos a hit átadása.
A főpásztor beszámolt arról a tapasztalatáról, hogy egy-egy jó pap jelenléte még nemzedékek távolából is meghatározó egy-egy plébánia életében. A plébániai látogatások is megerősítették abban, hogy a jó pap a régen kiszáradt lelkű kerületek vagy települések életét is megeleveníti. Rámutatott az egyházmegyés pap hivatásának egyik különleges szépségére is, arra, hogy az valamennyi papi feladatra kiterjed. „Egyszerre kell tudnunk lelki mélységet sugározni, tanítani, a liturgiát méltóan megszervezni és végezni, felkészíteni a hívőket és kiszolgáltatni a szentségeket, felelősen kezelni az Egyház javait, jó családapa módjára működtetni a templomot, a plébániát, esetleg a közösségi házat” – sorolta. Arra kérte a leendő papokat, hogy legyenek nyitottak minden lelkiségre és a nem hívőkre is.
Erdő Péter végül a szentelendő diakónusokhoz fordult, akiknek az Ige, az oltár és a szegények szolgálata lesz a fő feladatuk. „Különleges hivatásotok, hogy összekötők legyetek a plébános és a hívők között, és szentségi kegyelemmel tegyetek tanúságot hitetekről a világ előtt” – tette hozzá, majd arra kérte őket, figyeljenek oda arra, hogy új szolgálatuk családjuknak ne újabb terhet, hanem erőforrást jelentsen.
Legyen mindnyájunk élete és szolgálata áldás az Egyház és a világ számára – kérte végül a főpásztor a Szentlélek közbenjárását a szentelendők szolgálatához.
A szentelési szertartásra az evangélium után került sor. A szentmiseáldozattal zárult a szertartás, amelynek végén az újonnan felszentelt papok elsőmisés áldásukat adták a bíborosnak.
A szentmise végén Erdő Péter hálát adott a szentelésük jubileumát ünneplő lelkipásztorok tanúságtételéért és sok- éves papi szolgálatáért, az új papokért és diakónusokért. Majd arra kérte a híveket, hogy folyamatosan imádkozzanak papjaikért és diakónusaikért, valamint azért, hogy Isten adjon elegendő hivatást az Egyház számára, és segítse azokat, akik a papi hivatást már megkapták, hogy hűségesen, örömteli módon, áldással és Isten erejével végezhessék szolgálatukat.
