Lehner mérnöki diplomát szerzett, majd életének nagy részében a katolikus könyvkiadásban dolgozott, sokáig a linzi katolikus könyvkiadó vezetőjeként. Emellett fiatalkorától tevékenykedett különböző egyházi mozgalmakban, szervezetekben, elsősorban a média és a karitász területén. Ezen belül legfőbb feladatának a vasfüggöny mögötti egyházak támogatását tekintette. 1966-tól kezdve évtizedeken át rendszeresen fölkereste Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Jugoszláviát, Litvániát. Felkutatta azokat, akik segítségre szorultak, anyagi támogatást szerzett különféle projektekhez, kapcsolatokat hozott létre az azonos célért dolgozók között a határokon innen és túl.
Amikor 1989-ben megnyíltak a határok, gazdag tapasztalatával segítette azokat az egyházi szervezeteket, alapítványokat, amelyek támogatták az éledező egyházi életet ezekben az országokban. A nyugat-európai egyházakban talán senki sem ismerte nála jobban a felszabadult országok egyházait, senkinek sem volt annyi személyes kapcsolata az ottani püspökökkel, papokkal, elkötelezett világiakkal, mint neki. Tanácsadója volt Franz König bíborosnak, közvetlen munkatársa Maximilian Aichern linzi püspöknek. 1989-től 1996-ig a Katolikus Újságírók Világszervezetében az európai régió alelnökeként segítette térségünket. 2003-ban Felső-Ausztria ezüst érdemrendjével tüntették ki, 2009-ben pedig a Linzi egyházmegye Flórián-érmét vehette át, annak elismeréséül, hogy egész életében az egyház szolgálatában állt önkéntes munkájával. Ahogy Maximilian püspök mondta: „Lehner már a kommunizmus éveiben és azután is fáradhatatlanul segítette a szomszédos keleti egyházmegyékben a lelkipásztori munka, a sajtóapostolság és a karitatív szolgálat újjáépítését. Egész életét az emberek szolgálatának szentelte.”
