Kauser ebben az ingergazdag környezetben sajátította el az építészettörténetet, a nemes ízlést, a remek forma- és arányérzéket. Sohasem kísértette meg a századforduló „divatja”, a szecesszió; romantikus-reneszánsz korszakát követően kedvenc stílusiránya, a középkori francia művészet (gótika) szellemében alkotott. Iskolákat, bérházakat tervezett, jelentősebb munkáinak sorába tartozik a pesti Jézus Szíve-templom és a jezsuita rendház. Ahogy 1919. július 25-én bekövetkezett halála után Kismarty-Lechner Jenő építész-műegyetemi tanár emlékezésében írta: szinte észrevétlenül távozott az élők sorából. „Az amúgy is beteges, építőművészt a háború évei teljesen megtörték. A forradalom azután rangjától és tisztségeitől, a kommün pedig a hangyaszorgalommal szeretett, családjának gyűjtött vagyonától, s ami több, testi-lelki nyugalmától fosztotta meg.” Kauser méltatásában hangsúlyozza: „…követte a lelkében élő ideálokat és nagy tudással és szeretettel szolgálta a jól megtanult és művészlélekkel átérzett mesterségét.”
