Egy börtönlátogatás margójára

Nagyon kedvesen fogadott bennünket az intézet parancsnoka, Budai István, aki elmondta, hogy bizony többszörös gyilkosok is élnek az intézmény falai között. Mégis megpróbálnak a legtöbbször sivár, ingerszegény, durva környezetben felnőtt elítéltek lelke mélyére hatolni, és kikutatni, milyen rejtett lehetőségek, tehetségek lappanghatnak egy-egy emberben. Előfordult már, hogy valakiről kiderült, ügyesen rajzol, s azóta számos képet festett, kiállításokon vett részt. Van kerámia- és fafaragószakkör, színjátszó kör és sportolási lehetőség. A fogvatartottak egy része rendszeresen dolgozik: munkavédelmi cipőket készítenek napi hat órában.

Amióta Budai István a parancsnok, megújult a szocializmus idején raktárnak használt kápolna, amelyet gyönyörű freskók, üvegablakok díszítenek. De nemcsak a kápolnát, hanem az egész épületegyüttest is szépen karbantartják, barátságos dekorációkkal teszik kellemesebbé az intézményt, ahol több fogvatartott tölti büntetését, mint amennyi a férőhelyek hivatalos száma.


A csillaghegyi református egyházközség presbiter jegyzőjeként és a dunamelléki református egyházkerület, valamint a budapest-északi egyházmegye tanácsosaként úgy gondoltam, hogy a találkozás során mindenekelőtt Isten mindenkire egyformán vonatkozó, személyválogatás nélküli végtelen szeretetére kell felhívnom az önként megjelentek figyelmét. Az üldözőből Jézus elszánt hívévé vált apostol, a sokszor a halállal, a börtönnel, a megkövezéssel is szembenéző Szent Pál életéből vett példákkal szándékoztam a hallgatóság elé tárni egy új élet lehetőségét. Senki sem él önmagának, mindenki elszámolással tartozik a saját életéről, valamint embertársai iránti érzéseiről és cselekedeteiről. Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, és az Igazság megment a haláltól (Példabeszédek könyve). Isten nem akarja a halálunkat, nem azért teremtett bennünket, hanem mert szeret. Szent elrendelése ez.

Teremtőnk mindenkinek adott valamilyen talentumot, aminek napvilágra kell kerülnie. Ezt kell kibontani, kamatoztatni.

A munka a negyedik parancsolatban is benne van. Hat napon át dolgozz, a hetedik napot szenteld meg! Fontos a mindennapi tevékenység, a nap végén és a hét végén pedig az elmélyedés, az elemzés, a számvetés napi és heti életünkről. Az imádkozás és a hálaadás ugyanilyen lényeges.

Egyórás előadásom végén – mivel cseréphangszereket is készítek – egy kis hangszerbemutatóval leptem meg hallgatóságomat.

Bizony, többet kell törődnünk ezekkel a megtévedt sorsú, akarva-akaratlanul bűnösökké vált emberekkel, hiszen sem nekik, sem nekünk nem mindegy, hogy büntetésük letöltését követően hogyan folytatják életüket.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.