Egy asszony mondja önmagáról

Megyek, megyek a vakvilágba,
kettesben vagy egyedül,
s egyformán kedves számomra
a vágy és a vágy halála,
vagyis a beteljesülés.


Valami túlbuzog bennem.
Túlnő testemen,
akár a kovász. A maga módján
a kovász is boldog.

Megyek, szüntelen megyek,
olykor mellém szegődik egy férfi.

Együtt megyünk,
úgy ígéri, mindhalálig,
majd eltűnik a szürkületben,
mint egy jelentéktelen tárgy.

Egyedül megyek,
míg fel nem bukkan
a kanyarban egy újabb társ.

Megyek, szüntelen megyek,
szél hajszol az utakon.
Amerre járok,
folyton süvít a szél.

          Zsille Gábor fordításai