Tibor és Ági már Budapesten tanulnak. Amióta elköltöztek otthonról, úgy oldjuk meg a közös ünneplést, hogy ha hétköznapra esik a jeles nap, akkor mi, szülők Krisztinával együtt felutazunk a fővárosba, így könnyebben kivitelezhető az ünneplésünk. Minden alkalommal szentmisén köszönjük meg az Úrnak az ünnepeltet, majd általában saját készítésű vacsora következik. A tortázás után még együtt imádkozunk, énekelünk, azután hárman elindulunk haza. Kicsit bonyolult így a dolog, mert másnap iskola és munka van, de úgy érezzük, megéri a fáradságot. Milyen egyszerű volt a közös ünneplés, amikor még mind együtt voltunk otthon! Ám eljött az idő, hogy amit addig „úgy szoktunk”, azt – tekintettel a megváltozott körülményekre – máshogyan csináljuk. A változtatás természetesen nem mindig egyszerű. Mert amit megszoktunk, az biztonságot ad, és ami megváltozik, az bizonytalanságot szülhet, hiányérzetet okozhat.
Tibor két évvel ezelőtt bejelentette, hogy szeretne részt venni Madridban a katolikus ifjúsági világtalálkozón. Milyen fantasztikus ötlet! – ez volt az első gondolatunk. A szépséghiba csak annyi benne, hogy így valószínűleg nem ér haza a születésnapjára. Ági épp Londonban dolgozott két hónapot, s már az sem tűnt könnyűnek, hogy most először nem lehet együtt a születésnapon a teljes család. De hogy az ünnepelt se legyen itthon, az még nagyobb nehéz¬ségnek látszott számunkra. Ám jött a mentőötlet. Mi is menjünk ki Madridba, végül is talán a negyvenhét évünkkel nem vagyunk még nagyon öregek az ifjúsági találkozóhoz. Megkérdeztük gyermekünket, nem zavarná-e, ha mi is kiutaznánk a csoporttal. Kértük, hogy ne válaszoljon rögtön, nyugodtan gondolja végig a döntését, ugyanis egy busznyi csoport szervezője volt, és nem akartuk zavarni a munkájában. Másnap azt mondta: menjünk, csak annyit kér, hogy „jól viselkedjünk”. Ez részéről azt jelentette, hogy gyakorlott szervezőként ne szóljunk majd bele a dolgaiba. Érthető volt számunkra a kérése. Így kicsit bonyolultabbra sikerült a szülinapozás, ezúttal Ági nélkül. De kibővült a család Catával, Tibor barátnőjével.
Két évvel később úgy alakult, hogy ismét a fiunk születésnapjának megünneplése „került veszélybe”. Barátaival évek óta Horvátországban szoktak együtt tölteni néhány napot: esténként énekelnek a tengerparton, napközben kirándulnak, pihennek. Abban az évben úgy tűnt, hogy erre az immár hagyománynak tekinthető útra egész nyáron csak akkor lenne lehetőség, ha úgy mennének, hogy Tibor születésnapja éppen beleesik abba a néhány napba. Ezt most hogyan oldjuk meg? – jött az újabb kérdés. Tibor egyik barátja azt javasolta, hogy látogassuk meg őket a nyaralásuk közben, és úgy ünnepeljünk együtt. Mi persze rögtön kaphatók voltunk erre, s még Catát is elvittük magunkkal. Idén augusztusban lesz az esküvőjük. Ez azt jelenti, hogy Tibor születésnapján épp nászúton lesznek. Oda azért mégsem megyünk utánuk… S egyébként is, az esküvővel elindul az ő saját családi életük, amelyben már nem mi, szülők leszünk a főszereplők. Folyamatosan alakítják majd ki a saját hagyományaikat, közösen. Ez a természetes.
Ági tavaly azt kérte, hogy idén hadd töltse a születésnapját a barátnőjével Angliában. A saját megtakarított pénzükön utaznának ki. Első hallásra jó ötletnek tűnt, ám ahogy közeledett az időpont, rájöttünk: ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy nem lesz itthon a születésnapján. Most először! Örülünk az örömének, hogy az ünnepnapján ott lehet majd, ahova vágyik, de akkor most nem ünnepelünk együtt? Ismét szükség volt a kreativitásunkra. Ajándékként készítettünk neki egy kis füzetet, amelybe mindannyian beleírtuk, hogy mit szeretünk benne. Beleragasztottunk egy képet is a családunkról. Az volt a kérésünk, hogy a csomagot majd csak a születésnapján bontsa föl. Szentmisére aznap is elmentünk, ezúttal Ági nélkül, és természetesen fölhívtuk telefonon, hogy élőszóban is tudjuk köszönteni.
Vigyáznunk kell arra, miként ragaszkodunk a hagyományainkhoz. Huszonöt éves házasok leszünk. Fontos örülnünk annak, hogy „eddig így szoktuk”, ugyanakkor legyünk nyitottak arra, hogy mostantól máshogy csináljuk…
és Hortobágyi Tibor,
a Családi Életre Nevelés program tanácsadói
