Megszűnt a hagyomány védő funkciója, mert mindaz, ami „új”, leköti a figyelmet és kiszorítja a régit. Korunkban a legnagyobb hatást az információ és az ahhoz társuló eszközök váltják ki. Ezek közül ma legismertebb az internet, a világháló (world wide web). Az egyház a modern korban felismerte az „idők jeleit”, és használja, alkalmazza mindazt, ami az evangelizációt előmozdítja. A II. vatikáni zsinaton 1963-ban az első dokumentumok között jelent meg az Inter mirifica kezdetű határozat a tájékoztató eszközökről. A zsinat érezte, hogy korforduló előtt áll, hiszen a rádió és a televízió is nagy hangsúlyt kapott az egyházi események továbbadásában. A kilencvenes évek elején indult el világhódító útjára az az elektronikus hálózatrendszer, mely a világ bármely pontjára képes azonnal eljuttatni szöveges, képes és hangos információkat. A XXI. században szinte természetessé vált, hogy a hírekért, mindenféle tudásért az internethez fordulunk, és ügyintézéseinket vagy akár a munkánkat is a gyors adatátvitelt biztosító eszközzel bonyolítjuk le. Ahol az emberek élnek, dolgoznak vagy megfordulnak, az egyháznak is ott kell lennie. Feltámadása után Jézus Krisztus ezért küldte tanítványait egészen a világ végéig, hogy tanúi legyenek. Ahogy Szent Pál, a népek apostola élt mindazzal a lehetőséggel, mely őt az igehirdetésben segítette, úgy ma is használni kell a nagyon sok embert érintő eszközt, az internetet. A Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa 2002. február 22-én dokumentumot adott ki Az egyház és az internet címmel, amelyben a gyors információs eszköz helyes használatáról ír, és figyelmeztet a kommunikációs etikára, melyre a felnövekvő fiatal nemzedéket a tanároknak és a hitoktatóknak fel kell készíteniük. Az internetet ugyanis jóra és rosszra egyaránt lehet alkalmazni. II. János Pál pápa 2001. november 21-én küldte el első e-mail levelét Óceániába. A praktikus technikai fejlődés új lehetőségeivel, s az interneten meglévő szüntelenül bővülő információval nap mint nap püspökök, papok, szerzetesek és világi hívők élnek. Ez is egyfajta „táplálék”, a szellem eledele. Itt is érvényes azonban a szabály, hogy „nem mindegy, hogy mit eszünk”. A sok előny és haszon mellett tehát óvatosan kell kezelni az elektronikus információáradatot. Céltalanul soha ne „kóboroljunk” a hálón. A káros információkat lehetőleg szűrjük ki, mert a kísértés itt is jelen van. Eszköz van a kezünkben, amelyet jól, jó cél érdekében lehet és kell használnunk! Nem egy személy nyújtja az ismereteket, hanem egy gép, mely mégis megnyitja a világot. Hitünk és lelkiismeretünk mindig eligazít a „minden szabad, de nem minden használ” (1Kor 6,12) Szent Pál-i tanácsra figyelve. Ha ezt tesszük, akkor az internet a tényleges hírek és nem a szenzáció küldésére, de akár az imádságra, a hit továbbadására és a közösségek összetartására is alkalmas lehet.
