Fotó: Püspöki Apor
A szentmise elején Sárai-Szabó Kelemen győri perjel köszöntötte az ünneplőket, akik elfogadták a bencés közösség és Jób testvér meghívását: pannonhalmi, tihanyi és budapesti bencéseket, a győri egyházmegye papjait és kispapjait, orsolyita és szervita nővéreket, alexiánus testvéreket, a bencés diákszövetség győri egyesületének vezetőségét és tagjait, egykori és jelenlegi bencés diákokat, valamint Jób testvér barátait és volt munkatársait.
Köszöntőjében a perjel azt az evangéliumi történetet idézte fel, amikor a szőlősgazda kimegy a piacra munkásokat keresni reggel, majd a harmadik, a hatodik és a kilencedik órában, sőt a tizenegyedik órában is. Felfogadja a munkásokat, és mindenki egy dénár bért kap. Jób testvér ötvennégy évesen kérte felvételét a győri bencések közösségébe. Most, közel hatvanévesen lett diakónus, és készül a papi szolgálatra. A hatodik órában kezdi meg a munkát gazdánk szőlőskertjében, és milyen csodálatos Istenünk van, hogy kegyelme ugyanúgy hat rá is, mint azokra, akik fiatalon kezdték a bencés életet – fogalmazott Sárai-Szabó Kelemen.
Várszegi Asztrik főapát szentbeszédében kiemelte: „A korai Egyházban a diakónusokról oly sok kedves szó esik. Megkülönböztetett szeretettel írnak róluk az egyházatyák. Amilyen bensőséges kapcsolatban van az Atyaisten és az Úr Krisztus az Egyházzal, olyan szoros kötelék fűzi a püspököt papjaihoz, különösen is a diakónusokhoz”.
A bencés főapát személyes szavakkal fejezte be beszédét: „Amióta megismertelek, mindig szolgálni láttalak. Szolgáltál beteg édesanyádnak, rendtársaidnak, a győri bencés kollégium betegszobáján lévő fiataloknak; aki csak rászorult a segítségedre, amellett készségesen ott voltál. Jób a választott rendi neved. Nomen est omen, tudnod kell, hogy a szenvedés is együtt jár a szolgálattal. Erre is kapod ma a szentségi küldetést, a megerősítést! A diakónus szolgálata lelkesít, magával ragad, bátorít és megerősít másokat is, hogy ők is Jézust követve szolgáljanak, és így építsék Jézus Krisztus egyházát, közösségét!”
A szentelő szentmise után a perjelség ebédlőjében személyes hangú, vidám, mégis komoly beszéddel köszöntötte az újonnan szentelt diakónus a vendégeket, kérve imáikat magáért és a győri bencés közösségért.
Forrás: Szent Mór Bencés Perjelség, Győr
