A két világháború között több művészeti szempontból is jelentős templomot emeltek Budán: 1926-ra készült el a Keleti Károly utcai késő szecessziós, art deco Krisztus Királykápolna, 1933-ban a minden tekintetben merész és a modern magyar építészet állandó hivatkozási alapjául szolgáló városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom, amely hatással volt a nem sokkal később felszentelt pasaréti, valamint az 1938-43 között épített remetekertvárosi Szentlélek-plébániatemplom kialakítására is.
Tamás Alajos tartományfőnök bátorítására Schrotty Pál budai ferences házfőnök alapozta meg a Rózsadomb lábánál a rend új fővárosi „zöld bázisát”: 1925-ben házat vásároltak, és ideiglenes, a helyiek által „erdeinek” emlegetett kápolnát nyitottak Pasaréten, amelyet hamarosan kinőttek a hívek. A templom tervezését 1931-ben kezdte el a fiatal építészmérnök, Rimanóczy Gyula. A tét nagy volt, hiszen a leendő szentélyt a hozzá kapcsolódó rendházzal a dinamikusan fejlődő budai villanegyed központjának is szánták. A megvalósulásig vezető út meglehetősen rögösnek bizonyult. Rimanóczy háromszor futott neki a munkának, ugyanis formabontó elképzeléseit finoman szólva nem fogadta osztatlan lelkesedéssel a főváros vonatkozó ügyosztálya. A jegyzőkönyvben többek között az szerepel, hogy „a városmajori templom is szerencsétlen, de ez még rádupláz”. Az irat sivárságot, diszharmóniát és kakofóniát emleget… A kritikus hangok később lassan elhallgattak. Tény, hogy ma a (kert)- városrész legfontosabb „látképi eleme” a Szent Antalról elnevezett templom magas harangtornyával és egyszerű, háromíves portikusszal tagolt homlokzatával. Az épület egy terecskére, a területrendezési koncepció részeként 1938-ra elkészült – Rimanóczy tervei szerint ívesen kialakított – buszvégállomásra, Boldogfai Farkas Sándor Madonna-díszkútjára és a mai nyüzsgő körforgalomra tekint… A szikár és derűs, ferences szellemiséget tükröző háromhajós, oldalkápolnákkal bővített, síkfedésű, vasbeton szerkezetű csarnoktemplomot 1934. október 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás. Az épületegyüttes díszítésében a kor legjelentősebb (egyházi) képzőművészei vettek részt: Vilt Tibor a főbejárat fölött kétoldalt látható Szent Ferenc-, illetve Szent Antal-domborművet, Ohmann Béla a főoltár és a szószék reliefjeit és az előcsarnok Antal-szobrát készítette el. A szentély és a hajó pasztelles, sgrafitto hatású freskóit Leszkovszky György festette Unghváry Sándor kartonjai alapján; az oldalkápolnák színes üvegablakai Árkayné Sztehló Lili nevéhez fűződnek; a rendház udvarán álló Szent Ferenc-kútszobor Borsos Miklós alkotása. Feszty Masa kedves-naiv Szent Filoména képét 1951 augusztusában helyezték el az előcsarnokból nyíló kápolna oltárán… A jubileumra jelenik meg Harsányi István-Vladár Ágnes A pasaréti Páduai Szent Antal-templom című tudományos igényű, számos képpel illusztrált kötete, amelyben részletesen tárgyalják a hely történetét, bemutatják az épületegyüttes ismert és rejtett értékeit.
Fotó: Mészáros Gábor
