– Már az első napokban világszerte felröppentek azok a hírek is, amelyek arról szóltak, hogy Bergoglio jelentős és bűnös szerepet vállalt a katonai diktatúra idején…
– Természetesen mi is hallottunk erről. Ez nem más, mint a politikusaink által terjesztett koholt vád. Mára már egyébként elhallgattak. Valószínűleg megérezték, hogy ezúttal messzire mentek. Számunkra egyébként Ferenc pápa hajdani szerepe teljesen világos. A személye tiszta.
– Argentínából ismerjük Maradonát, Messit, az Evitát, a tangót, Borgest, az operakedvelők José Curát. De azt is tudjuk, hogy nagy a szegénység. Emberek százezrei élnek nyomornegyedekben. Milyen az országban élők helyzete, és hogyan segít a katolikus egyház?
– A középosztály szerencsére folyamatosan növekszik, de valóban súlyos gond a szegénység. A társadalmi különbségek nagyok. A szegény családok a gyerekek után kapják az állami segélyt, a szülők nem dolgoznak. Óriási probléma, hogy ezek a szerencsétlen gyerekek hét-nyolc évesen elkezdenek kábítószert használni. Tizennyolc éves korukra már nem beszámíthatók. A papság nem jár tömegesen közéjük. Gondot jelent az is, hogy Argentínában rengeteg a szekta. Nem rosszindulatú vallási csoportok ezek, de elszívják a római katolikus egyháztól az embereket. A katolikus papképzésnek feltétlenül meg kellene oldania, hogy a szeminaristák tanuljanak pszichológiát, gyakorlati, lelkipásztori ismereteket, hogy merjenek kimenni a favellákba, a nehéz esetek közé. Tudjuk, hogy Ferenc pápa tisztában van ezzel a kérdéssel, hiszen évtizedeken át a saját szemével látta a helyzetet. Sőt, nem félt bemenni a nyomornegyedekbe sem.
– Argentínában él az egyik legnagyobb lélekszámú magyar közösség. Hogyan képzeljük el ezt?
– Az itteni magyarok többsége 1948 és 1950 között érkezett az országba. Ők a mag, de már sokan meghaltak közülük, s most az unokák, a dédunokák veszik át a stafétabotot. Két intézményünk van, az egyik a Hungária, Buenos Aires külvárosában. Itt van magyar iskola, cserkészcsapat, táncház, magyar vendéglő. Most rendeztünk éppen egy nagyon szép március 15-i ünnepséget. A másik fontos intézményünk a Mindszentynum, amelyet Domonkos László páter alapított, a hatvanas években. A magyar közösség segítségével épült föl a ház. Van kápolnánk, könyvtárunk, konyhánk, közösségi termünk. Induláskor még ezerkétszáz tag járt ide, ma százhúsz. Lassan átalakul majd a Balassi Intézet intézményévé, vagyis magyar kulturális intézetté, amelynek az lesz a feladata, hogy az argentinok felé közvetítse a magyar kultúrát. Fő szervezetünk a LAMOSZSZ (Latin-amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége), székhelye Venezuelában van. Elnöke Kunckelné Fényes Ildikó (fizikus, aki szüleivel kisgyermekként került Dél-Amerikába, nem sokkal a II. világháború után – a szerk.). De több egyesületünk is van, amelyek összetartanak.
– Magyarul mennyire beszélnek a fiatalok?
– Ahol a házasságban mindkét fél magyar, ott tökéletesen. A vegyes házasságokban azonban már könnyen elvész a magyar nyelv. De sok szülő van, aki a Zrínyi-körbe járatja a gyerekét, ahol megismerheti a felmenői nyelvét, kultúráját, történelmét.
– Milyen a húsvét Argentínában?
– Természetesen nálunk is nagy ünnep a húsvét, és előtte a virágvasárnap. Idén rögtön húsvét utánra esik az egyik nemzeti ünnep (Malvinasi veteránok és áldozatok napja – a szerk.) Argentínában az emberek ilyenkor felkeresik a rokonaikat, szeretteiket. Most egészen biztosan még többen kelnek majd útra, mint máskor. A latin-amerikai katolikusok egyébként másként élik meg a szent ünnepeket, mint ahogyan Európában megszokhattuk. A bennszülött indiánok is, a hajdani spanyolok leszármazottai is. A mély hit mellett fontos szerepet kap náluk a felszabadult öröm. Mi úgy mondanánk, a mulatság.
– Mit szeret a legjobban Argentínában?
– A napfény, az nagy dolog. Sem télen, sem nyáron nincs olyan nap, hogy ne látnánk egy darab kék eget. Nálunk most kezdődik az ősz, de teljesen felhőtlen az ég. Ez az időjárás hozzájárul az emberek kedélyéhez, jókedvéhez.
– Az argentin nemzeti lobogó tulajdonképpen a kék ég, közepén a nappal…
– Igen, és ez mindent elárul erről az országról. Ha össze is gyűlnek időnként a felhők, jön a déli szél és elfújja őket.
– Azt hiszem, a világnak és egyházunknak nagy szüksége van erre a bizonyos déli szélre és a napsütésre…
– Ahogy mondja. Bízzunk benne. Bízhatunk benne.
