„Nem a gazdaságban kell reménykedni, hanem abban az Istenben, aki most is itt van velünk, aki legyőzte a rosszat, és maga vezet az »ígéret földje « felé – de csak akkor, ha mi is akarjuk. Nem hiányoznak a gondok sem az egyházban, sem a világban, és a családok mindennapi életében sem. De Istennek hála, a mi reményünk nem valószínűtlen jóslatokra épül, s még csak nem is az amúgy fontos gazdasági előrejelzésekre. A mi reményünk Istenben van, de nem valamiféle körvonalazatlan vallásosság, vagy a hit köntösébe bújtatott fatalizmus értelmében. Mi abban az Istenben bízunk, aki Jézus Krisztusban befejezett, és végérvényes módon kinyilatkoztatta, hogy az emberrel akar lenni, s osztozni történelmében, hogy mindannyiunkat elvezessen országába, amely szeretet és élet. Ez a nagy reménység élteti – és időnként kiigazítja – a mi emberi reményeinket. (…) Kedves barátaim, ez az emberiség reménységének igazi oka: a történelemnek van értelme, mert Isten bölcsessége »lakik« benne. Mindazonáltal az isteni terv nem magától valósul meg: az egy szeretetterv, a szeretet pedig szabadságot szül és szabadságot kér. Isten országa bizonyosan eljön, sőt már jelen is van a történelemben, és Krisztus eljövetelének köszönhetően már le is győzte a gonosz negatív hatalmát. Minden férfi és nő felelőssége azonban, hogy ezt a jelen lévő Krisztust nap mint nap befogadja saját életébe. Tehát a 2010-es év is aszerint lesz többé vagy kevésbé »jó«, ahogyan minden egyes ember képes lesz saját felelőssége szerint együttműködni Isten kegyelmével. Forduljunk ezért a Szűzanyához, hogy megtanuljuk tőle ezt a nyitottságot. Isten Fia tőle öltött testet, de nem az ő beleegyezése nélkül. Mindahányszor az Úr velünk együtt tenni akar egy lépést az »ígéret földje« felé, először a mi szívünkben kopogtat, s úgymond a mi »igenünket« várja, úgy a kisebb, mint a nagy döntésekben.”
