Ahogyan ízesítés, és főként – bibliai képpel élve – sózás nélkül a legesztétikusabban elkészített és legegészségesebb összetevőkből álló étel is ehetetlen, úgy az életünk sem áll meg ünnepek nélkül, és az egyház sem létezik liturgia nélkül. Az ember legszemélyesebb ünnepei a szeretetből születnek meg, és arról szólnak; liturgikus cselekményeink arra döbbentenek rá, hogy az egyház a Szentháromság szeretetéből és szeretetéért létezik. Az egyház alapítása, megfoganása az Úr Jézus misztériumában (vagyis lényében, tetteiben, szavaiban, egész művében) ünnepi pillanat. Az egyház ünnepélyesen, vagyis mondhatni liturgikusan születik, és bármit is éljen meg vagy végezzen, mindaz a liturgiájában teljesedik be. A liturgia az egyház és Krisztusa nászának örök ünnepe, az én Krisztussal való szeretetegységem ünnepe.