Ez az üdvös félelem mindenkor joggal kísérhet bennünket, ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a közösségeinkért viselt felelősségünk, azaz a politika szélesebb értelme valamennyiünktől megköveteli, hogy feladataink és problémáink felismerése és jó kezelése érdekében többek között tisztázni kell alapvető fogalmainkat. Mindez nem fölösleges időtöltés, hanem a hatékony és megfontolt cselekvés előfeltétele.
A közjó témájával kapcsolatban erre tettek kísérletet az előadók február 28-án egy budapesti konferencián, melyet a Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Szent István Társulat rendezett.
A közjó az egyház társadalmi tanításában – a tanácskozás címe által jelzett téma tömören is terjedelmes kifejtése elolvasható a közelmúltban magyarul is napvilágot látott kompendiumban, melyet a konferencia résztvevői a célul kitűzött közös gondolkodás alapjának tekintettek, hogy aztán minél mélyebben láttassák a közjót a családbarát társadalom, a szolidaritás és a verseny, valamint az ember és a természet viszonylatában.
A fogalmi alapvetés feladatát végezte el megnyitó előadásában Erdő Péter bíboros, aki többek között a közjót, azaz a minden irányban – tehát a személy és a közösség felé – megvalósuló igazságosságot veszélyeztető három rendszeres elvi nézőpontról: a szélsőséges liberalizmusról, a kollektivizmusról, illetve az önzés ideológiáiról szólt, melyek a jelenben is igen komoly kihívást jelentenek a keresztény emberképet vallók számára.
A családról szóló előadásában Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnöke a nyugtalanító helyzet szemléltetésére a végvári harcok képét villantotta fel, jelezve, hogy Magyarországon jelenleg nincs átfogó elképzelés a társadalom alapsejtjének megerősítéséről. Egyben hiányolta a kereszténydemokrata eszméket életre váltó cselekvés és az egyház társadalommozgósító képességének hatékonyságát. Ennek okait keresve beszélt arról, hogy a hivatalos óvatoskodás, a tehetetlenség érzése nemegyszer eltereli és elrekeszti a cselekvésre kész, segítő erőket.
Bod Péter Ákos egyetemi tanár a szolidaritás és a verseny kapcsolatáról gondolkodva a pénz megjelenésével személytelenné váló – a részt vevő feleket térben és időben egymástól elválasztó – gazdasági életről szólt. Kitért arra, hogy a piacgazdaság és a magántulajdon nem egészen azt jelenti, amit ezekkel kapcsolatban a mai hazai gyakorlat mutat. A modern pénzgazdaság közösségi vonatkozásának hiányára célozva utalt az egyház társadalmi tanításának egyik jelentős alapgondolatára, mely szerint a magántulajdon felelősséget is ró az emberre – a minket körülvevők életéért is.
Csaba László egyetemi tanár a szociális piacgazdaság életképességéről tartott előadást, melynek kulcsszavai közt – például a kötelességtudat vagy a következő nemzedék érdekeinek szem előtt tartása – jelen létünk hiánybetegségei köszönnek ránk. A közös újragondoláshoz nélkülözhetetlen az egymás iránti tisztelet sugallta párbeszéd, melynek még az alapjai sincsenek meg a mai Magyarország különböző politikai nézetű csoportjai között – fogalmazta meg diagnózisát Dabóczi Kálmán, az Altern Csoport tagja. – Pedig értékközösség nélkül nincs normális demokrácia – tette hozzá a fiatal közgazdász, aki a társadalmi problémák megoldásával, enyhítésével kapcsolatban a civil szféra megerősödéséről, a kisközösségi „parastruktúrák” jelentőségéről is beszélt. Harsányi Ottó ferences, Lányi András és ifj. Zlinszky János egyetemi docensek a konferencia befejező részében a teremtett környezet iránti felelősségről osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel. Ezen a téren különösen igaz, hogy a fogalmak tisztázásánál tartunk. A katolikus egyház részéről ugyan születtek már hivatalos állásfoglalások, a kompendium is külön fejezetben foglalkozik ökológiai kérdésekkel, de a gyakorlati alkalmazás a gyerekcipővel való ismerkedésnél tart. Pedig a környezeti katasztrófa mérsékléséhez – Lányi András szerint ennél többre már nem gondolhatunk – cselekvésre volna szükség. A politikai egyetértés elkerülhetetlen – de lehetséges-e? – fogalmazta meg a kérdést az előadó, hozzáfűzve: az ember számára csak közösségben adatik megoldás.
