A „modern” Cézanne előremutatása nyomán izgalmas sétát tehetünk a múzeum frissen átrendezett 1800 utáni gyűjteményében. Az első emeleten érdemes (újra)felfedezni a franciák – Corot, Courbet, Delacroix, Doré, Gauguin, Manet, Monet, Pissarro – munkáit, a szimbolista-szecessziós Arnold Böcklin, Giovanni Segantini és Franz von Stuck emblematikus alkotásait.
Az itteni teremsor két kabinetjében kapott helyet a Rodin és a Szépművészeti Múzeum kapcsolatát bemutató kamaratárlat, amely március 15-étől egy időre a balatonfüredi Vaszary-villába költözik. Miután visszahozzák a fővárosba, remélhetően az állandó kiállítás része lesz.
Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum öt Rodin-szobra 1900-ban és 1901-ben került Budapestre. Az alkotásokat magától a szobrásztól vásárolták meg. A beszerzést Térey Gábor muzeológus irányította, aki hivatalos küldöttként vett részt a párizsi világkiállításon. A kifinomult ízlésű szak- és műértőnek köszönhetjük az Érckort, a Sziréneket, a festő Jean- Paul Laurens és a szobrász Alexandre Falguière bronzportréját, illetve Az örök tavaszt – márványba faragva. (A múzeum 1968-ban vásárolta meg melléjük A csók bronz változatát.) Először e kamara-kiállításon látható együtt a Rodin-gyűjtemény valamennyi darabja, kiegészülve a francia mester három hidegtűnyomatával (Bellona, A földgolyót görgető Ámorok, Henry Becque) és Az örök tavasz – Rodin által dedikált – fényképével.
Akinek még mindig van energiája, türelme és kellő befogadókészsége, nézze meg a mélyföldszint megújult Majovszky-termeit is, ahol a közelmúlt és a jelen kísér(t). Az alagsorba vezető lépcsősor fölött a figyelmesebbek felfedezhetik Fernando Botero Önarcképét (torreádoröltözékben), amelyet a kolumbiai művész 2010-ben, budapesti bemutatkozó kiállítása után ajándékozott a múzeumnak.
A Majovszky-„részlegben” vakító fény, jegesen szikrázó fehér falak fogadják a betérőt. És mintegy hatvan mű. „Trendi” kínálat: korai modernizmus, op-art és pop-art, fotók és installációk, emigráns magyarok kreációi… Híres-hírhedt (kortárs) klasszikusok, Kokoschka, Moholy-Nagy, Vasarely, Hermann Nitsch mellett többek között az izlandi születésű, Párizsban élő Erró és az ugyancsak Franciaországban letelepedett Reigl Judit is képviselteti magát egyegy nagyszabású munkával.
E teremreform azonban áldozatokat, lemondást követelt. Jelenleg hiába keressük például A tékozló fiút, Constantin Meunier döbbenetes erejű fehérmárvány remekét. No de várjuk. Visszatérése annál nagyobb öröm lesz majd.
