Fotó: Merényi Zita
Rendületlenül folytatódik a pesti Belvárosi plébániatemplom múltjának feltárása, történelmi, építészeti korszakait láttató felújítása és turisztikai fejlesztése. Időközben azonban – egy közműberuházás földmunkáival párhuzamosan – az évezredek óta lakott szomszéd területeket is vallatóra fogták a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai. Szolnoki Tamással a főváros fokozatosan feltáruló múltjáról és a régészeti szívügyeiről beszélgettünk.
– Ötödik éve dolgozom a Budapesti Történeti Múzeumnál. A középkori osztályra kerülve megtisztelő feladatként kaptam a pesti Belváros, az V. kerület északi része, valamint a VI., a VII. és a VIII. kerület régészeti felügyeletét. Tavaly hozzám került a Belvárosi plébániatemplom és a Március 15. tér is. Ezeken túl a budai Vár területén két épülettömb kutatását végzem, illetve előfordulnak még az intézményünkhöz érkező egyéb munkák is. Elsősorban a középkor, azon belül is a topográfiai kérdések foglalkoztatnak: mi és hol helyezkedik el, miért ott alakult ki vagy épült fel, ahol végül feltárták a régészek, milyen szinteket, rétegeket különböztethetünk meg, és azok milyen tengerszint feletti magasságon fordulnak elő? A beruházással érintett területen például az látszik, hogy déli irányból, a Fővám tér felől lejt a terület; a Belvárosi plébániatemplom pedig mintha egy kis kiemelkedésen helyezkedett volna el. A korábban itt állt római kori erőd valószínűleg alapjaiban határozta meg a későbbi Pest terepviszonyait.
A Főtáv Zrt. munkálatai miatt vált szükségessé az itteni feltárás. Önöket mikor vonták be ebbe a folyamatba?
– Nagyjából egy évvel ezelőtt, tavaly tavasszal kezdett élesedni a projekt, amelyet Kovács Eszter és Nyékhelyi Dorottya kolléganőim kezdtek el. Korábban sokat dolgoztam Kovács Eszterrel, azonban tavaly nyáron sajnos tragikus hirtelenséggel elhunyt, és én kaptam meg a feladatait, így ezt az izgalmas területet is. A kutatott nyomvonal a távhővezeték fektetése nyomán a budai Rác fürdőtől a pesti Városház utcáig tart. Ez a beruházás alapvetően egy olyan, földmunkával járó építőipari tevékenység, amelynek egyes állomásain mi végezzük a régészeti feltárásokat. Az Erzsébet híd pesti hídfőjétől a Váci utca vonaláig nyíltárkos módon fektetik a vezetékeket, érintve olyan helyeket, rétegeket, amelyek régészeti korúak, jelentőségűek.
Három aknában zajlottak kutatások. Említette, hogy ebből kettő különösen érdekes. Milyen szempontból?
– A történeti források arra utalnak, hogy a Belvárosi plébániatemplomhoz közel, az Erzsébet híd pesti hídfője melletti részen állt egykor az úgynevezett Szent Mihály-kápolna. Rómer Flóris a XIX. század közepén még látta a középkori eredetű falakat. Az okleveles forrásokat olvasva ő úgy vélte, hogy ez lehetett a Belvárosi plébániatemplom körüli temető kápolnája. Később ezt nem erősítették meg, 1962-ben ugyanis zajlott itt egy hitelesítő ásatás. Úgy tűnt, hogy a feltárt alapfalak inkább egy középkori lakóházra utalnak, a köztudatban mégis Szent Mihály-kápolnaként maradt meg. Ez a ház egy saroktelken helyezkedett el, jelentős, toronyszerű, vastag falazattal. Amit frissen tudtunk meg, hogy a most kiásott és kutatott falazat ehhez a bizonyos épülethez tartozott. A beruházónál sikerült elérni a fal megvédését, így a visszatemetést követően is sértetlen marad.
A másik, ennél sokkal kiterjedtebb, mélyebb gödör viszont abszolút újdonságokat hozott…
– Az úgynevezett A7 aknában ugyancsak előkerültek barokk és XIX. századi épületek falai, de közöttük régészeti rétegek is előbukkantak, úgyhogy munkánk feltárásba csapott át. Nagy meglepetésünkre egy középkori árokra bukkantunk. Először felmerült, hogy római kori lehet, hiszen az egykori Contra-Aquincum közvetlen közeléről van szó. Elhelyezkedése, kialakítása és a talált leletanyag azonban arra utalt, hogy valamikor a XIII. században, a tatárjártás idején használhatták, és a XIII. század végén temethették be. Iránya megegyezik a középkori Pestet övező városfalakéval. Olyan ritka emlék, amelyhez hasonlót itt még nem sikerült megfogni és feltárni. Tudjuk, hogy hol volt a késő középkori városfal, ismerjük a Városház utcából a XIII. század végéből származó védmű vonalát is, de az ezt megelőző, még korábbi városfalról, a régi település szerkezetéről eddig nem kaphattunk képet.
Egy harmadik helyszínen, a templom mögött, a híd feljárójánál is zajlottak munkálatok. Az a mély akna mivel gazdagította a terepismeretet?
– Ott is kibontottunk régészeti rétegeket, amelyekből szintén előkerült számos lelet, de az említettekhez hasonló objektumokat nem találtunk. Úgy tűnik, ez viszonylag érintetlen terület volt, ahová nem építkeztek. Csak planírozási rétegeket alakítottak ki, amelyeket például tűzvészeket követően, különböző bontások után terítettek el. Jóllehet ez az akna viszonylag közel esik a Belvárosi plébániatemplomhoz, sírokat nem találtunk. Ez alapján valószínűsíthető, hogy arra már nem terjedt ki a középkori temető. Lassan így lokalizálható az egykori temető helye, mérete.
Meddig lesz még módjuk, idejük itt dolgozni?
– Két akna területén befejeztük a munkát, a területről le kellett vonulnunk, de a projekt még folytatódik.
Milyen tárgyak, kuriózumok kerültek elő?
– A XIII. század második feléből származó rétegből például egy velencei cseppdíszes üvegpohár töredékei. Ezek azért érdekesek, mert a maguk idejében értékes áruk voltak. A XIV–XV. században ugyan már általánosabbakká vált a használatuk, de azt megelőzően igazi luxuscikknek számítottak. Emellett rengeteg állatcsont, illetve kerámiatöredék került elő, egészen az 1200-as évekig visszamenően. Ilyen volt számos cserépbogrács töredéke, de más hasonló edényrészlet is.
A korábban említett helyszíneken túl merre vannak még kutatómunkái a fővárosban?
– Hozzám tartozik a Margitsziget is. A 2014 és 2017 között zajló ásatások anyagának feldolgozása nagy feladat. A vizes világbajnokságot megelőzően új közműveket fektettek a szigeten, így akkor több feltárás is zajlott. Sok minden került elő, többek között középkori lakóházak alapjai, valamint a domonkos kolostor mellett is dolgoztunk. A Margitsziget Budapest különleges ékköve. Nemcsak a parkjai, a zöldövezeti volta miatt, hanem régészeti szempontból is. Az ottani kolostorok területeinek jelentős része még mindig érintetlen, rengeteg a feltáratlan rész. Ma már vannak olyan roncsolásmentes vizsgálatok, amelyek segítségével további fontos ismeretekre tehetünk szert. Szeretném ezeket a technikai lehetőségeket is messzemenően kiaknázni. Nagyon szívesen foglalkozom topográfiával, a középkori úthálózat megmaradt emlékeivel, régi térképeken, középkori beépítésre utaló dokumentumokban szereplő információk azonosításával. Ahogy már mondtam, ez szívügyem. Csak elég idő és energia legyen rá.
