Bortúra a pincefalvakban

Ma is sokakat érdekel, hogyan is készül a bor. A kíváncsiak a ma népszerű bortúrákon ismerkedhetnek meg borvidékeink borászaival, a szőlőtermesztés csínjával-bínjával s a borkészítésnél alkalmazott technológiákkal is. Egyes vidékeken a szőlőültetvények közvetlen közelében pincefalvak jöttek létre. Az olyan településrészeket nevezik így, amelyek présházainak, pincéinek száma százas nagyságrendű, s a pincék több sorban, egymáshoz viszonylag közel, jól körülhatárolható területen találhatók. Rendezett térszerkezetűek, építészeti szempontból is egységes képet mutatnak, s az adott település életének, szőlő- és borkultúrájának szerves részét alkotják.

Idén a Tolna megyei Györköny kezdeményezésére a pincefalvak szövetségre léptek egymással, annak érdekében, hogy az eddig létrehozott értékek ne vesszenek kárba, s a pincefalvakban a továbbiakban is fennmaradjon az élet. A „Kalandozások a magyarországi pincefalvakban” program és a „Pincefalvak napja” is e célt szolgálja, de a szövetség a borászat fejlődését is segíteni szeretné. A népi építészet szépségei iránt érdeklődők és a finom borokat kedvelők szüret idején nemcsak a tokaji, a villányi, a badacsonyi vagy az egri borvidéket kereshetik fel, hanem gyönyörű tolnai tájakon is kirándulhatnak. Bölcske pincefaluja például több mint ötszáz pincéből áll, és szépen gondozott szőlőültetvények veszik körül. Sióagárd pincéi között százévesnél idősebbek is találhatók. Paksról pedig talán többé már nem csak az atomerőmű jut eszünkbe, ha megkóstoljuk az itt hagyományosnak számító, a halászléhez is kitűnően illő, zászlós siller borokat.